70.rész*Boldog kezdet

Azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Kapkodtam, és mindent túl aggódtam. Marie igyekezett nyugtatgatni, ahogyan Gemma is. A ruhám, a hajam, a manikűröm, minden tökéletes volt, még is úgy éreztem, hogy valami hiányzott. Fogalmam sem volt, hogy mi, de az érzés bennem lappangott.

Rengetegen hemzsegtek már a kertünkben, amely levendula és fehér színekkel volt feldíszítve. A szervezésben Gemma volt a segítségemre, hiszen Marieék csak az esküvő előtt pár nappal tudtak hozzánk utazni. Már a környéken is összeismerkedtem pár édesanyával, és családdal, ahogyan Harry is, bár inkább én voltam, aki a gyerekekkel járkált a játszóterekre, és minden felé. A gyermekeink, már nagyok. Olyan, mintha még csak tegnap tartottam volna a kezeim között őket csecsemőként. Már a négy évet is betöltötték, amit Harry egy nagy gyermekzsúr megrendezésével ünnepelt. Igen, Harry talán jobban élvezte az ugrálóvárat, és a hasonló gyermeki játékok nyújtotta örömöt, mint a vendégek, vagy éppen a szülinaposok.
Davina igazi nővérként viselkedik, bár mivel a korkülönbség igen csekély, így néha Nathaniel próbálja terelgetni a lányt, kisebb sikerrel. Davina nagyon hasonlít Harryre, bár az édesanyja vonásai is megtalálhatóak benne. Életvidám, egészséges kislány. Nagyon okos, és rengeteget tanul már most.
Nathaniel hasonló életvidámsággal rendelkezik. Ő is inkább Harryre hasonlít, bár az én lágyságom, és határozatlan természetem nagyon is megtalálható a személyiségében.
Természetesen mind a ketten már ültek édesapjuk versenyautójában. Harry megnyerte a NASCAR sivatagi futamát. Nagyon büszke voltam rá, főleg amiatt, hogy végül Ellie nyüstölésére elfogadott egy navigátort maga mellé. Sokáig ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekekre vigyáz majd Gemma és Liam, de én nem szerettem volna hosszú ideig magukra hagyni őket, így nem maradt más lehetősége.
Azóta Samuel pályafutását egyengeti. Autókat tesztelnek, és általában egy-egy futamára is kimegy. Mondhatni, hogy ő menedzseli a fiút, aki hatalmas tehetséggel van megáldva. Igaz, még a profik közé nem sikerült betornásznia magát, de így is nagyon jó helyen van, és Harry bizakodva jelentette ki, hogy még egy év, és igenis bekerül.
És, hogy én mit csinálok? A modellkedés mellett maradtam. A gyerekek már magánovódába járnak, így az időm nekem is szabad. Azóta a bizonyos ominózus óta, nincs bébiszitterünk, így Harryvel komoly egyeztetésen megyünk át, hogy mikor ki elfoglalt. Megbeszéltük, hogy amíg nem muszáj, nem szeretnénk egy idegent a gyermekeink mellé.
- Ide figyelj, Nina! - szólt rám Gem.
- Bocsánat - ráztam meg a fejemet, és az ablakról elvezettem a tekintetem. - Mit is mondtál?
- Azt, hogy ideje a fátylat is feltenni.
- Ó, persze - bólintottam, és hátat fordítottam Gemmának, aki a szőke tincseimre helyezte a könnyed anyagot. - Csodálatos vagy. Ha meglát Harry, biztos vagyok benne, hogy eláll a lélegzete is.
- Semmi újat nem fog látni - nevettem fel.
- Lehetséges, de hivatalosan is az övé leszel - mosolygott rám Marie.
- Hát igen, soha nem gondoltam volna, hogy a bátyám valamikor is megnősül. De őszintén mondom, hogy örülök, amiért téged választott. Mind a ketten csodásak vagytok, és megérdemlitek egymást, ahogyan a csodás családotokat is.
- Gem, mindjárt elsírom magam, kérlek - öleltem meg.
- Nem sír senki ma! - szólt ránk Marie. - Indulnod kell, mindenki elfoglalta már a helyét.
- Izgulok.
- Harry vár az oltárnál, a többiekkel meg ne foglalkozz - kacsintott rám Gem, és Marieval már el is hagyták a szobát. 

Mélyen felsóhajtottam, és még egyszer a tükörben leellenőriztem magamat. Megfogtam az orhídeából készült virágcsokromat, és elindultam kifelé a hátsó kertajtó irányába, amely előtt a gyermekeim álltak már. Nathanielnél volt egy kis párnán az én gyűrűm, míg Davinanál Harry karikagyűrűje. Előttük állt Sophia és Andrew, Gemmáék fia, míg az ajtón belül Marie, aki intett a zongoristának, és a dallamok felcsendültek.
Bármennyire is fájt, de az édesapámmal évek óta nem tartottam a kapcsolatot, így az oltárhoz Liam kísért. Mosolyogva tartotta a kezét, én pedig belekaroltam. Drew és Sophia elindultak. Csodálattal néztem, ahogyan lépkedtek az asztalok között, majd lassan a mi gyermekeink is elindultak. Fogták egymás kezét, míg a másik kis kezükben a párnákat tartották. Már a látvány is megható volt, hát még amikor a tekintetem Harryével találkozott, amikor Liam oldalán kiléptem a násznép előtt. A kezeim remegtek, és ezt Liam is észrevehette, ugyanis a karján pihenő kezemre simította az övét megnyugtatásképpen. Rápillantottam hálásan, aztán újra előrepillantottam az anyakönyvezető irányába. A gyerekek Harry mellett ácsorogtak, és engem figyeltek. Mivel nem hívtunk meg sok vendéget, így hamar elérkezett a pillanat, amikor Harryvel a kezünk érintette egymást.
- Gyönyörű vagy - suttogta.
Elkezdődött a ceremónia. A csokromat Sophiának adtam, amikor is a gyűrűk felhúzására került a sor. Szinte fel sem fogtam a férfi szavait, a nevemet aláfirkantottam a megfelelő helyen, ahogyan Harry és a két tanúnk, Ed, és Marie is. A következő amely az emlékeimben megmaradt, azaz édes csókja volt, amely lágy, és egyszerre volt szenvedélyes is.
Harry felemelte a fiúnkat, míg én a lányunk kezét fogtam meg, és úgy indultunk el a gratulációk fogadása után az asztalunkhoz, amely nem kör alakú volt, mint a többieké. Harry és én ültünk középen, a két gyermekünk pedig mellettünk. Az estélyre felfogadott pincérek elkezdték feltálalni a vacsorát, amelyet Harryvel együtt választottunk ki. Két menüsor volt, amelyeket a meghívókkal együtt küldtünk ki, és a visszajelzések alapján lettek elkészítve az ételek.
- Mami - szólított meg Davina.
- Igen életem - néztem le a már süteményt majszoló lányomra.
- Én is egyszer ilyen hercegnő leszek, mint te? - kissé pöszén, teli szájjal kérdezte, melyet megmosolyogtam.
- Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam - mormogta Harry.
- Harry - pillantottam rá.
- Mi van? - vigyorgott, és egy kisebb puszit csent tőlem.
Jó kedvűen folytatódott az este. A gyerekek játszottak a számukra kialakított játszótéren, bár a ruháik ezt nem igazán értékelték. Szinte minden férfi felkért egy táncra, ahogyan Harry a nőnemű személyeket táncoltatta meg.
- Most azt hiszem, hogy meg kell döbbentenem a feleségemet - jelentette ki Harry, és egy székre ültetett. Kíváncsian figyeltem, ahogyan a nagy szoknyám alá nyúlt, és igyekezett megkeresni a jobbomat. Minden szempár ránk szegeződött.
- Mit csinálsz? - nevettem fel, ahogyan minden erejével igyekezett felfedni a lábamat.
- Meglátod, bébi - motyogta, és puszikkal kezdte elhalmozni a lábamat.
- Fejezd be - szóltam rá, mert számomra ez már más irányt mutatott, ám amikor a fogai a csipkés harisnyakötőmbe mélyesztette, és elkezdte lefelé húzni, teljesen elvesztem. Tényleg őrült még mindig! Visszaigazgatta a szoknyámnak a rétegeit, az csipkés fehér-kék anyagdarabot pedig a csuklójára tekerte. A férfiak fütyültek és hangosan tapsoltak, én pedig pirultam, és a zavaromban azt sem tudtam, hogy mit csináljak.
- Szerintem itt az ideje, hogy most te döbbentsd meg a férjedet - lépett mellém Gemma.
- Biztos? Még korai, nem szeretném kikiabálni.
- Akkor a nászéjszakán - kacsintott rám, melyen én is elnevettem magam, de a következő pillanatban, már Liam és Ed lépett mellém. Kézen fogtak, aztán elkezdek előre vezetni, míg Harryt a húga foglalta le.
- Hé, mit csináltok? - kérdeztem a sárcokat, akik a tágas kocsiba segítettek be, amely Liam tulajdonában állt.
- Elraboljuk a menyasszonyt - vigyorgott rám Robert, Liam öccse.
- Hát mivel te félig magyar lány vagy, és ez magyar szokás, amennyire utána néztünk, így itt sem maradhat el - magyarázta Ed, Liam mellől, aki sietve hajtott el a házunk elől.
- Ez őrültség - hajoltam előre. - Mi az, hogy elraboltok? Ez..ez..
- Ne aggódj, valószínű Gem mindjárt elmondja Harrynek, aki a nyomodba ered - Rod igyekszik nyugtatni.
- Őrültek vagytok!
Visszadőltem, a fátylamat levettem, és figyeltem, ahogyan a már sötét Los Angeles belvárosába hajt be Liam. Olyan utcába fordult, amelyet én nem igen ismertem, és amint megpillantottam rá is jöttem, hogy miért. Szórakozóhelyek, és bárok tömkelege volt jelen.
- Én ki nem szállok itt - jelentettem ki határozottan.
- Ó, dehogyem - mondta Ed, és már ki is pattant, majd kitárta a mellettem lévő ajtót. - Gyere, jó buli lesz- Táncolsz pár számra, amíg Harry nem nem jelenik.
- Pontosan tudja, hogy hol is keressen?
- Nem, csak az utcát - vigyorgott Liam.
- Öreg vagyok én már az ilyenhez - nyögtem fel szinte már fájdalmasan, aminkor kiszálltam a járműből.
- Fejezd be, és indulj - fogta meg a kezemet Liam, és bevezetett a másik két fiúval a szórakozóhely falai közé.
Elég sokan, sőt, talán mindenki megnézett, így kissé zavarban is éreztem magam. A táncoló ittas tömeg vonzotta a tekintetemet. Már régen jártam szórakozóhelyen, talán emiatt is vártam izgatottan, hogy táncolhassak, s a vágy is amiatt fűtött, hogy tudtam, Harry nemsokára megérkezik, és együtt táncolunk majd a reményeim szerint.

- Tessék! - hirtelen a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt, én pedig a pultra csaptam.
- Ejha! - kiáltott fel Rob.
- Nem ihatok, sajnálom!
- Indulj táncolni - mondta Liam.
- Minek? Egyedül?
- Gemma írt, hogy Harry úton van - informált Liam.
- Nem adok neki tíz percet, és már itt lesz - vigyorgott Ed.
- Csesszétek meg - mosolyogtam rájuk bájosan, majd a lépcső felé indultam, le a tánctérre.
A ruhám terjedelemben igen nagynak bizonyult, de jó páran megmosolyogtak és helyet adtak, illetve le is álltak velem táncolni. Furcsa, még is kellemes érzés volt, újra egy ilyen helyen táncolni. Tisztelet tudóan táncoltak velem a fiúk, akik néha megpörgettek, még ha az a dal ritmusára nem is illett a lépéssorozat.
Mosolyogtam, és tényleg felszabadult voltam, elfelejtettem, hogy mennyi idős is vagyok, és hogy már édesanya, és feleség.
- Az én elszökött feleségem - ölelt át hátulról Harry, és a nyakamba csókolt.
Megremegtem az érintésének nyomán, és szembefordultam vele. Ajkaink egybeforrtak, ám a tánc nem állt meg. Csípőnk mozgott, az ajkunk pedig elszakadt egymástól, és a tekintetünk kapcsolódott egybe.
- Ha tudtam volna, hogy mit terveznek, le sem vettem volna rólad a szemem.
- Itt vagyok, és én sem tudtam a tervükről - vallottam be.
- Említettem ma már, hogy mennyire gyönyörű is vagy?
- Számtalanszor - vigyorodtam el.
- Hm, akkor máshogy is bókolnom kell - mormolta, és megragadta a kezemet.
Kérdés nélkül követtem, ki az épületből, egyenesen a kocsinkig. A mai este Gemmáék vigyáznak a gyerekek. A nászutat egy családi nyaralásra szerveztük meg, de Harry a nászéjszakából nem engedett. Nem mintha valami újat tudnék mutatni neki. Ezen nevetett, és csak annyit felelt erre, hogy ez az éjszaka akkor is nyugalomban csak a miénk lesz.
Nem utaztunk el, és túlságosan messze se mentünk, csak egy csodálatos hotelbe, a parton. Harry elkérte a mágneskártyát, aztán vezetett is a lifthez, ahol végig szorosan maga mellett tartott, míg a másik kezével, a már összepakolt kis bőröndöt húzta.
A szoba csodás volt, és elkápzártató. Harry letette a bőröndöt, aztán a zakójától, a cipőétől és a zoknijától is megszabadult. Elém állt, én pedig kibújtam a magas sarkú cipőmből. Ujjai ügyesen ragadták meg a hajamban lévő hajtűket, és lassan elérte, hogy a szőke tincseim a vállaimra omoljanak. Ezt követően mögém lépett, aztán a fűzőt kezdte el kibontani lassan, egészen addig, amíg a lábaim köré nem esett a nehéz ruha.
Végigsimított az oldalamon, majd engem fordított magával szembe, és csókolt meg hevesen. Ezúttal az én ujjaim kezdtek el ügyeskedni, és megszabadítani őt a ruháitól. Amint már csak egy bokszerben állt előttem, a combjaimnál fogva az ölébe kapott, és a hatalmas ágyon döntött végig. Hajába túrtam, ahogyan ő a melleimet kezdte el lázas csókjaival behinteni, míg a kezei mindenhol bebarangolták a testemet. Az apró bugyit lehúzta rólam, így már teljesen meztelenül feküdtem alatta.
Lenyúltam, és a fenekébe markoltam a pamut alatt, és csak azután toltam le róla a már feleslegessé vált ruhadarabot. Megcirógatta az arcomat, miközben végig a szemeimbe nézett. Puszit nyomott a számra, a lábamat a csípője köré fonta, és lassan belém temetkezett.
Más volt, sokkal másabb. Az utóbbi időkben nem igazán volt időnk egymásra, talán ezért is volt annyira fenséges a kapcsolat. Lassan mozgott, szinte már kínzóan lassan, míg végig a számat csókolta, és a testemet simogatta. Hiányzott már nagyon. Öleltem szorosan, a haját túrtam, és a nevét sóhajtoztam. A fülembe suttogott csodás bókokat, én pedig pillanatok alatt szétestem alatta.
Mellém gördült, és rám pillantott: - Fürödj velem.
- Rendben.
Bevezetett a fürdőszobába, ahol meg is engedte a hatalmas kádnál a vizet. A hajamat egy gumival fogtam fel, aztán a habok közé csatlakoztam újdonsült férjemhez. A karjaiba zárt és néha csókot hintett a bőrömre.
- Sohasem gondoltam volna, hogy mi egymás mellett fogunk kikötni - sóhajtottam fel.
- Ha visszagondolok arra, hogy mennyire bunkó voltam, és, hogy mindenáron meg akartalak dugni - nevetett fel.
- Ha azt nézzük, elérted a célod - vigyorogtam rá a vállam fölött.
- Annál sokkal többet - húzta meg fogaival a fülcimpámat.
- El kell mondanom valamit - fordultam oldalasan.
- Félnem kellene?
- Hát, remélem, hogy nem fog megijeszteni a hír - pillantottam le a kezeinkre. - Azt hiszem még egy kis versenyzővel bővül a családunk.
- Tessék? - pillantott rám. - Terhes vagy?
- Igen, pár hete sejtettem már, de csak pár napja voltam orvosnál, és gondoltam, hogy ma este mondom el neked.
Kezét a hasamra simította, amely még lapos volt. Ajkait az enyéimre illesztette, és még közelebb vonva magához vallott szerelmet újra, s újra.

VÉGE

Elérkeztünk ehhez is. Igen, ez a történetem bezárja a kapuit. Tudjátok, hogy nem szoktam köszönetnyílvánítást írni, mert én már annyi történetet írtam, és még jelenleg is vannak folyamatban írásaim, hogy az ilyet, én arra tartogatom, amikor búcsút intek a blogvilágnak.
Ettől függetlenül szeretném megköszönni nektek, hogy olvastátok ezt az írásomat, hogy írtatok megjegyzést, és, hogy felíratkoztatok.
Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket az egész törtnétettel kapcsolatban. Melyik volt a kedvenc részetek, és melyik volt, ami nem igazán tetszett? Remélem, hogy kapok pár megjegyzést. :)

Aki szeretne még tőlem olvasni, az megteheti. A fabecook csoportban az összes írásom címe megtalálható.: Alexa S. blogs örülnék, ha csatlakoznátok!
A jelenleg is folyamatban lévő írásaimat belinkelem ide. Mindegyik Harrys, és AU történet!

http://holdigesvisszaharrystylesau.blogspot.hu/
http://revivalhssgau.blogspot.hu/
http://thestoryofus-tommoandstyles.blogspot.hu/

Sok puszi, és ölelés. Alexa S. xx

69.rész*Minden jobbra fordul

Az ágyon ültem, és fiamat dajkáltam már az igen kései órákban. A rendőrök is elmentek addigra, miután Harry be is zárta az ajtót. Az emeletre vonultunk, ahol én megfürdettem és megetettem a fiam, de ragaszkodtam hozzá, hogy az éjszakát mellettünk töltse. 

Harry szinte forrt a dühtől, és lehetetlenségnek bizonyult, hogy egy értelmes mondatot is válthassak vele. Nathaniel hamar elaludt a karjaimba, így az ágy közepére fektettem, és az erkélyhez, Harry mögé léptem, aki haragos tekintettel pillantott kifelé a sötétségbe. 

- Bébi - öleltem át a derekát.

- Ne most, Nina - vette le a kezeimet magáról. 

- Semmit sem szeretnék, csak elérni, hogy kicsit megnyugodj - álltam vele szemben. 

- Kibaszottul nem fogok megnyugodni! A lányomat elvitték. Te nyugodt lehetsz, mert a fiad ott alszik az ágyon - bök a kicsi felé, már igen magas hanggal. - De a lányom két őrülttel van, kitudja, hogy hol!

- Úgy mondod, mintha nem szeretném Davinat!

- Ugyan, csak egy púp volt a hátadon - szisszent fel, mire az én kezem lendült. - Tudod össze kellene tartanunk, de te önző vagy, és azt hiszed, hogy csak neked eshet rosszul bármi. Te legyen, én nem fogom rád erőltetni magam.

Az ágyhoz léptem, és karjaimba vettem a fiamat. A szobájába igyekeztem, ahol felkaptam a táskáját, és egy kis plédet, amelyet rá terítettem. 

- Mit csinálsz? - Harry kilépett a hálóból, amint lefelé igyekeztem a lépcsőn. 

- Hagylak a fájdalmaddal kettesben. Úgy látszik, hogy úgy sem tudom megérteni a problémád. 

- Nem viheted el tőlem - ragadta meg a felkarom. - És te sem mehetsz el, az isten szerelmére, ne csináld ezt, bébi - sóhajtott fel.

- De igen - néztem a szemeibe. - Keresd meg a lányod.

- Kérlek, vidd vissza Nathanielt a szobába.

- Nem Harry. Elegem van abból, hogy önzőnek gondolsz, amikor pont neked kell tudnod, hogy mennyire is szeretem Davinat. 

- Tudom, életem, kérlek, ne haragudj.

Magához vont, ajkait az enyémére nyomta. Elszakadtam tőle, és a homlokomat az övének döntöttem. Elvette a fiúnkat a kezemből, majd egybefonta az ujjainkat, és visszavezetett a hálónkba. Újra átadta Nathant, aztán magamra is hagyott a picivel, de mindössze pár perc erejéig. Egy hordozható kisággyal tért vissza, amelyet az én oldalamnál helyezett el.
- Szeretném, ha velünk lenne - magyarázta meg a tettét.
Megértettem, és én magam is hasonlóan vélekedtem. A pici már régen aludt, így csak befektettem az ágyába, és betakargattam. A szobánk ajtaját becsukta Harry, amint lenn a riasztót bekapcsolta, és mindent be is zárt.
- Zuhanyozol velem? - kérdezte, ahogyan elém guggolt.
- Nem oldhatsz meg mindent, ilyen könnyen - pillantottam rá.
- Sajnálom, feszült vagyok, és neked sem árt egy kis kényeztetés - simított végig a combomon. - Teleengedem a kádat vízzel, és egy kis időt velem töltesz el nyugalomban. Nathaniel úgy is alszik, és hajnal előtt nem fog felébredni. Van pár nyugodt óránk.
- Rendben - bólintottam rá.
Harry egy puszit hintett a homlokomra, majd felállt, és a fürdőszobánkba vonult. Hallottam, ahogyan megengedte a vizet, míg én felálltam és minden villanyt leoltottam, kivéve a két éjjeli kis lámpát az ágyunk mellett.
Megszabadultam minden ruhámtól, és csak a köntösömbe bújtam bele, ahogyan a fürdőbe sétáltam. Harry már egy bokszerben állt a tükör előtt, és éppen borotválkozott. Mögé álltam, ajkaimat a csupasz vállára nyomtam, és a karjaimat a dereka köré fontam.
Haja össze volt fogva egy kusza kontyba, míg a keze tökéletes precizitással húzta végig a borotvát. A hab lassan eltűnt, ahogyan a borostája is, amely szexivé tette, bár ő nem igazán részesítette előnyben a viselését. Oldalra kinyúlt a törülközőért, megtörölte a nedves arcát, majd lassan felémfordult, és lehajolt, hogy az ajkai az enyémre simuljanak. Csak a szánk ért egybe, még is felmelegített a csodás kapcsolat.
- Gyere - suttogta, és kézen fogva a kádhoz vezetett.
Elzárta a csapot, majd felém fordult ismételten, és a köntösöm övéhez nyúlt. Határozott mozdulattal bontotta szét a könnyed anyagot, és simította alá a kezét. Tekintetét egy pillanatra vezette csak végig a testemen, aztán teljesen lesimította az anyagot rólam.
- Annyira gyönyörű vagy - motyogta.
A selyem a padlóra hullt, aztán a saját alsójától is megszabadult, és belépett a kád gőzölgő vízbe. Kezét felém nyújtotta, én pedig elfogadtam, és beléptem elé, és elmerültem a meleg habok között. Az ölébe húzott, átölelt, s kényelmesen elhelyezkedtünk.
- Mi a terved? - kérdeztem halkan, és az ujjaival kezdtem el játszani.
- Fogalmam sincs - sóhajtott fel. - Ki van adva a körözés, már nem tudok tenni.
- Annyira sajnálom - motyogtam. - De remélem tudod, hogy hamar újra velünk lesz, és ismételten boldog család leszünk.
- Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam - fúrja arcát a nyakmba. - Remélem tudod, hogy mennyire rosszul is érzem magam. Nem érdemelted meg. Tudom, hogy ugyanúgy szereted Davinat, ahogyan Nathanielt. Befogadtad, elfogadtad, szeretted, én pedig ilyen marhaságokat beszélek.
- Semmi baj, Harry. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, de itt vagyok, itt vagyunk neked.
A nyakam hajlatába csókolt, és még közelebb vont magához.
- Hova akartál menni?
- Gemmáékhoz. Hova is mehetnék, Harry? A húgodék szívesen látnak bármikor, és mondta is, hogy amikor nem bírod befogni a szád, nyugodtan menjek át - mosolyogtam rá.
- Ilyeneket mondott az én drága húgicám? Ezt még megbánja.
- Na, hagyjad! Csak szeret. 

- Még alszom rá egyet - nevetett a nyakamban. - Bocsánatot kérek a mai viselkedésem miatt is. A reggel aztán a fotózáson is, amit műveltem. De meg kell értened, hogy kibaszott féltékeny leszek, ha csak arra gondolok, hogy valaki is látja a tökéletes testedet - húzta végig az ujját a mellemnél. 

- Messze vagyok a tökéletestől. 

- Nekem az vagy, és csak ez számít - kapott bele a fogaival a fülcimpámba. - Szeretlek.

- Én is téged - csúsztam kissé arrébb, és a nyakába rejtettem el az arcomat. 

* 

Hosszú napok és hetek múltak el. Harryvel folyamatos kapcsolatban voltunk a rendőrséggel, a nyomozóval. Anne és Melanie felől semmi hír nem volt. Egyre jobban kétségbeestünk, foglalunk sem volt, hogy mit is kellett volna tennünk. A világot még sem utazhattuk körbe. A rendőrök figyelték Anne és Melanie lakását is, de eredménytelenül. 

A heteket hónapok követték és a nyár is beköszöntött. Éppen egy munkámból mentem haza, amikor se Harryt, se pedig Nathanielt nem találtam. Körbekiabaltam, és jártam a házat, de semmi. Végül az udvarra mentem, ahol a fiam kisebb sikitásai hasítottak a levegőbe. Nevetne ültem le az egyik nyugágyra, ahonnan tökéletes rálátásom volt a medencére, és a benne játszó vőlegényemre és a fiamra.

- Gyere édes, csatlakozz te is! 

- Nekem jó itt is - feleltem. 

- Ne legyél ünneprontó - mordult rám Harry. 

Lerúgtam a szandálomat, és a medence széléhez léptem, ahol le is ültem, és a lábaimat a kellemes vízbe lógattam. 

- Kérünk egy puszit - úszott oda a kezeiben a fiúnkkal Harry. 

Lehajoltam, és Nathaniel pufók arcára nyomtam egy nagy puszit. 

- Hé, és apa nem kap?

- Megerdemled?

- Miazhogy - vigyorgott fel rám, Nathanielt pedig mellém ültette. A kicsi nem sajnálta. Vizesen az ölembe fészkelte magát, míg Harry a jól megérdemelt csókjáért áhítozott. Lehajoltam és apró csókot nyomtam az ajkaira. 

- Oda adod a telefonom? - kerdezte a zenélő készülék felé mutatva. 

Oda nyúltam érte, és átnyújtottam neki. Én addig a fiammal foglalkoztam, aki édesen gügyögött és az apró öklét rágcsálta. Harry lelkesen beszélt és ki is mászott a medencéből. A kezét nyújtotta, melyet elfogadtam és követtem be a lakásba. 

Az elemetre értünk, ahol bontotta a vonalat, majd járatni kezdte, hogy a rendőrség mindjárt ideér. Rohamosan kapott magára pár ruhát, míg én értetlenül álltam a fiúnkkal a kezeim között. A csengő hangja betöltötte a hatalmas hazát, mire már lefelé is igyekeztünk. Harry olyan hamar rántotta fel az ajtót, hogy én még a lépcső felénél jártam, mikor a kezeiben foghatta a régen látott kislányát. 

- Hol találták meg? 

- Melani túladagolás van elhunyt, a kislány pedig a holttest mellett volt, amikor a járőrök kiérkeztek - magyarázta egy rendőr. - Atlantában, egy motelben voltak. 

- Köszönjük! Köszönjük, hogy visszahozták! - hálálkodtam. 

- Orvosi vizsgálaton átesett, egészséges a kicsi - tájékoztatott még bennünket. 

- Az édesanyám? 

- A motel portása azt mondta, hogy a hölgy és gyermek egyedül érkeztek meg. A nyomozás során kiderült, hogy Európába utazott az édesanyja. Viszont nincs hatóságunk az államon kívül, és mivel konkrét bizonyíték sincs, hogy ő vitte el a kislányt, körözést sem adhatunk ki. Sajnálom. 

- Nem a maguk hibája.

- Vigyázzanak a kislányra. 

- Köszönjük mégegyszer - fogott kezet Harry a két férfivel, akik távoztak is a hazánkból. - El sem hiszem, hogy itt vagy, kicsim. Olyan nagy lettél.

Harry leült vele a kanapéra, én pedig a fiúnkkal mellé. Hatalmas zöld szemekkel méregette a környezetet, és bennünket. Nathaniel kinyújtotta kicsi kezet, és megsimogatta Davinat. Mosolyogva figyeltük, ahogyan a gyerekek ismerkedni kezdtek. Harry közelebb húzott magához, és az arcomra kis puszit nyomva figyelte tovább a családunkat, amely oly hosszú idő után újra egész lett.

68.rész*Ostobaságok

Egy ujj szántott végig a bőrömön, a combom külső felén, majd le a hasamra, egészen a póló anyaga alá,

míg nem érte el a mellemet, s markolta meg. Felszisszentem. Nem az ő hibája volt, csupán még mindig érzékenyebb vagyok, a testem némely tájékán.

- Ne haragudj – motyogta a fülembe Harry, aki elengedte azonnal a mellem.

- Csak finomabban – fogtam meg a kezét, amikor ki akarta húzni a pólóm anyaga alól.

A fenekem a már ágaskodó férfiasságához ért, mire felnyögött, és teljesen hozzám simult. A fejemet hátra hajtottam, és úgy élveztem, ahogyan a keze minden centimet bejárt. Ajkai a fülemet érintették, ahogyan mögé édes csókot hintett. Megragadtam a kezét, és lefelé vezettem a bugyimig, amely már kellően megmutatta, hogy mennyire is vágytam az érintésére. Maga alá fordított, és a lábaim közé fészkelte magát. Finom csókba invitált, majd a homlokát az enyémének támasztotta.

- Mondd, ha nem szeretnéd – a szemeimbe nézve mondta.

- Harry, minden rendben, csak még érzékeny vagyok, értsd meg – fontam kezeimet a nyaka köré. – Szerintem érzed tökéletesen, hogy mennyire is kívánlak.

- Csak nem szeretnék fájdalmat okozni – sóhajtott fel. – A múltkor is még túlságosan is sok voltam. Próbálok finom lenni, de mocskosul kívánlak. Inkább, ne.. ne csináljunk semmit. Sajnálom.

Legördült rólam, én pedig kérdően néztem utána, hogy most mi ütött belé. Mielőtt még kimászott volna az ágyból, a csípőjére ültem, és fölé magasodtam.

- Baby, ne – ült fel, így már szemtől szemben voltunk egymással. – Minden rendben – mosolygott rám. – Menned kell készülni, ha nem szeretnél elkésni.

- Ez most komoly? – néztem rá döbbenten. – Harry, szoptatom a fiad, és a lányodat is, a testem még nem éppen szexre alkalmas, de szeretek és boldoggá akarlak tenni!

- Tudom kicsim, tudom – simított végig az arcomon. – De én meg neked szeretnék jót, és hiába figyelek, véletlenül érhetek úgy hozzád, és nem szeretnék fájdalmat okozni.

- Oké.

Lemásztam róla, és elhagytam a hálót, s azonnal a gyerekek szobája mentem. Davina már mozgolódott, így elsőként őt vettem a karjaimba, és ültem le a fotelbe. Mosolyogtam, ő pedig visszamosolygott, aztán már fordult is, amin jót nevettem, így megadtam neki azt, amire igazán vágyott. Falánkan evett, mint az édesapja. Harry sem tud lassan enni, ő is mindig csak tömi magába az ételt, és csodálkozik, ha félrenyel.

- Jó reggelt – köszöntött Marie.

- Reggelt – mosolyogtam rá, és Davinat már jóllakottan emeletem fel. – Tele a pocak? – nyomtam egy cuppanós puszit az arcára, és Marienak adtam át, hogy kisfiamat is megetethessem.  

- Harry még nem ébredt fel? – kérdezte, és teljesen jogosan, hiszen velem szokott tartani a reggelek és az estéken is. Minden nap együtt ébresztjük a gyerekeket, és fektetjük le.

- De, csak kissé összekaptunk.. vagyis, már a nézőpontunk.

- Tudok segíteni? – ült le mellém.

Mariera édesanyámként tekintettem, és bármit készséggel elmesélhettem neki, mert nála biztonságban volt a titkom. Mindig segített, és próbálta a helyes megoldás felé terelgetni. Nagyon hálás voltam neki, amiért ennyire támogatott bennünket, és ilyen szeretettel szerette a gyermekeinket.

- Csak szeretkezni akart – sóhajtok fel, miközben fiam reggelizni kezdett a másik mellemnél. – És véletlen megszorította a mellemet jobban.. Vagyis mindig ennyire szokta, szóval gyengéd volt, de érzékeny még a testem. Aztán megkértem, hogy még finomabban bánjon még mindig velem, de tényleg normálisan. Én is kívántam, egyértelműen. Már azt hittem, hogy lesz is valami, amikor megszakította az egészet, és mondta, hogy menjek készülni.

- Megharagudott rád?

- Nem, vagyis nem tudom. Csak annyira elhárított, hogy ott hagytam.

- Ilyenkor természetes ezek a kis civakodások. Amikor Samuel megszületett, mi is keresztülmentünk hasonlókon. Sophianál már könnyebb volt, mert tudtuk, hogy mire is kell számítanunk. Harry csak feszült. Férfiből van, meg kell értened, ahogyan neki meg azt, hogy a tested még nem képes elfogadni a durvább érintéseket.

- Igen, tudom..

Nem tudtam befejezni a mondatot, mert az ajtó kinyílt és Harry lépett be rajta, már melegítőben.

- Megzavartam valamit? – kérdezte azonnal.

- Nem, én már menni készültem kávét és kakaót csinálni – állt fel Marie, és a kislányt Harry kezébe fektette.

- Biztos, hogy … - ült le mellém Harry, amikor Marie távozott.

- Nem, nem zavartál meg semmit – feleltem, Nathaniel pedig félrenyelt. – Hékás, lassabban – megtöröltem a kis száját.

- Davina már evett?

- Igen, ő már fenn volt, amikor bejöttem.

- Haragszol rám? – kérdezte.

- Nem, nem haragszom rád, de mennem kell a fotózásra.

- Rendben, veled megyek, a lányok úgy is megérkeztek, hogy vigyázzanak a gyerekekre. Marieék ma mennek haza?

- Igen, még tőlük is el kell búcsúznom.

Álltam fel, és az éppen a helyiségbe lépő bébiszittereknek át is adtam a fiamat. Megpusziltam mind a két gyermekemet, és a szobánkba mentem, ahol egy gyors zuhanyt vettem. Amint túl voltam rajta, a gardróbból elővettem a fehérneműm, amelyet magamra is rángattam, aztán egy farmer rövidnadrágot, és egy inget kaptam fel. Visszaigyekeztem a fürdőszobába, ahol Harry éppen akkor szállt kis a tus alól.

- Csinos vagy – lépett mellém a pulthoz, ahol a hajamat fogtam össze egy copfba a fejem tetején.

- Köszönöm.

Sminket nem tettem, hiszen a fotózáson úgy is kisminkelnek. Gyorsan belebújtam a cipőmbe, a táskámat keresztbe vetettem, majd az egyik napszemüveget levettem a polcról, amely Harryé volt, s már rohantam is lefelé. Mindenkinek köszöntem, hiszen a gyerekek is lenn voltak. Sophia édes kakaóbajusszal mosolygott rám, míg Samuel álmosan pislogott.

- Én elköszönök, mert rohannom kell – öleltem meg a gyerekeket. – Örültem, hogy itt voltatok, és gyertek bármikor – léptem Mariehoz.

Megöleltem őt is szorosan, miközben pár biztató szót suttogott a fülembe. Még egyszer a gyermekeimet is megcsókoltam, és sietős léptekben indultam meg a kijárat irányába.

- Várj! – kiáltott utánam Harry.

Figyeltem, ahogyan mindenkitől elköszönt, majd a gyermekeinket is megcsókolgatta finoman, és mellettem elsuhanva kézen is ragadott.  

- Miért jössz velem? – vontam kérdőre már az autóban.

- Kíváncsi vagyok. Még soha nem voltam ilyen fotózáson.

- Oké.

- Ne, ne mondd, hogy oké, mert a falnak megyek! – szólt rám.

- Nyugodj már le.. Eléggé feszült vagy. Miért nem maradtál inkább otthon aludni?  - néztem rá, bár ő az utat figyelte. – Komolyan, semmi hangulatom a morgolódásod hallgatni! Oké, hogy tegnap ittatok Eddel egy pubban, de ne engem cseszegess, rendben?

Nem szólt semmit, és az út csendben telt, egészen a fotózás helyszínéig, amely egy luxusüdülő volt nem messze tőlünk. Ahogyan leparkolt az autóval, ki is szálltam, ám alig tehettem meg pár lépést, amikor megfogta a kezemet. Nem szóltam, s nem is tettem semmit, csak vele együtt bementem az épületbe, ahol már fogadott Carmen, a menedzserem.

Elmondott sok mindent, aztán közölte, hogy üljek a sminkbe és a hajamat is csinálják meg. Harry minden léptemet követte, ami frusztráló volt, még is szó nélkül tűrtem. A sminkem kész lett, mert csak nagyon minimálist használtak, a hajamat kissé begöndörítették, aztán küldtek is a ruhák irányába.

- Tudod, nem kellene ezt csinálnod – motyogta, miközben két lány válogatta, és adta nekem a ruhákat.

- Kell dolgoznom valamit – feleltem. – Ehhez megvan az alakom, és már régebben is voltak felkéréseim.

- Otthon kellene lenned a gyerekekkel!

- Est ne itt és most – förmedtem rá, és ellépve mellette hagytam magam mögött.

A fotózás gördülékenyen ment, bár Harry végig jelen volt, s minden mozdulatomat figyelte. Próbáltam kizárni, de amikor leállította az egyik öltözetnél a fotóst, kissé kiakadtam rá.

- Soha többet, nem jöhetsz el velem – álltam szembe vele már a kocsinál.

- Nina, alig takarta valami a melled! Könyörgöm, két gyermekes anyuka vagy, és a menyasszonyom. Nem akarom, hogy holmi kibaszott tinédzserek a te képedre maszturbáljanak.

- Befejeznéd végre ezt a gyerekes viselkedést? Úgy látom rád is rád férne, eléggé feszült vagy – ültem be az autóba, és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót.

- Ugye nem hallottam jól, amit mondtál?

- Tökéletesen hallottad, most pedig menj, már késő délután van, és szeretném látni a gyerekeket.

Végül semmit sem mondott, csak elindult, amiért hálás voltam. 

Feszültek voltunk mind a ketten, és jobbnak láttam, ha már nem ragozom tovább a dolgokat. Harry is szorosan fogta a kormányt, és a gázt sem sajnálta. Nem a mi napunk volt és csak remélni tudtam, hogyha hazaérünk, már minden gördülékenyen fog menni a nap további részében.

- Sajnálom – szólalt meg, amikor leparkolt a házunk előtt.

- Menjünk be – szálltam ki. – Semmi energiám sem maradt további szóváltásokra. – Sziasztok. - köszöntem a lányoknak, és átvettem Nathanielt. - Hol van Davina? – kérdeztem, hiszen ilyenkor nem szokott már aludni.

- A nagymamája járt itt – mondták.

- Hogy kicsoda? – Harry dühös hangja hallatszott.

- Az ön édesanyja, Mr.Styles, azt mondta, hogy megbeszélték, hogy pár napot nála tölt az unokája.

- Csecsemő! Az isten szerelmére, hogy merészelték neki odaadni? Az anyja és az apja mellett a helye! – tört ki. – Ostobák! Takarodjanak, ki vannak rúgva.

Szorosan fogtam magamhoz a fiamat, aki csak hatalmas szemeivel kémlelte dühös édesapját, aki a telefonját nyomogatta, és folyamatosan próbált elérni egy számot, aztán idegesen a falhoz vágta a készüléket, mire összerezzentem.

csoport: Alexa S. blogs

67.rész*Boldog kísérő

A fürdőszobában álltam, és éppen az utolsó simításokat végeztem a sminkemmel. Még csak egy bugyit és a selyem fürdőköntösömet viseltem, velem ellentétben Harry, már nadrágban és ingben lépett be a fürdőszobába érdeklődve, hogy hol is tartok.

- Már kész a sminkem – pillantottam rá, amikor letettem a lila színben pompázó rúzsomat.

- Minek annyi vacak az arcodra – sóhajtott fel, és amikor ellépni készültem mellette, a derekamnál fogva magához vont.

- Ezzel, most nem állok le vitázni – mosolyogtam fel rá.

- Nem is kell. Mind a ketten tudjunk, hogy nekem lenne igazam – csent egy kisebb csókot.

- Soha nem indulunk el, ha most nem engedsz készülődni.

- A szomszédba kell mennünk – nevetett fel. – Oda érünk, ne aggódj.

- Ide értek már a bébiszitterek?

- Igen, mind a ketten itt vannak már. Sophia is marad. Azt mondta, hogy ő fog vigyázni a picikre – mosolyogva közölte Harry, míg én a ruhámat vettem magamra.

- Nagyon imádja őket – értettem egyet. – Viszont én nem…

- Ne is kezd! – lépett hozzám, és újra a karjaiba vont. – Ez a húgom esküvője lesz. Mellettem kell lenned, nehogy valami őrültséget teszek.

- Úgysem mernél semmit tenni.

- Lehetséges, de kell valami ócska kifogás, hogy ne akarj a gyerekeink miatt otthagyni. Szilveszter óta most először kapcsolódunk ki. Imádom a gyerekeket, de tényleg kijár nekünk is a pár perc pihenő. Holnap újra robotolhatsz anyukaként, de ma tánc, pezsgő, és a vőlegényed kedves bókjai.

- Rendben, legyen, de még benézek hozzájuk, mielőtt elmegyünk.

- Akkor sosem hagyod ott őket. Már a lányok vigyáznak rájuk, ne aggódj, bébi, kérlek.

Bólintottam, aztán felvettem a szandálomat, és a táskámat is magamhoz vettem, míg Harry a zakójába bújt, s már kézen is ragadott.

A kert csodás díszben mutatkozott meg. A fák, a sövények finom zöldje, és a díszítés hófehér színe, káprázatos egyveleget alkotott. Azonnal a mi esküvőnk villant az eszembe. Annyira vártam már, pedig még el sem kezdtük megszervezni az egészet. Ami biztos volt, hogy mi is a házunk hatalmas kertjében tervezzük. Harry ragaszkodott hozzá, illetve én sem ellenkeztem, hiszem a gyerekekkel is sokkal egyszerűbb lesz így.

Már vendégekkel volt telve a kerthelyiség, akik közül nem sokat ismertem. Marie és Samuel is velünk tartott, aminek örültem. Harry ismerte az emberek többségét, még ha nem is százas nagyságrendben volt mérhető a jelenlévők száma. Gemma jó pár barátját meghívta, hasonlóan Liamhez, akinek a szülei is jelen voltak.

- Megkeresem Gemmat – nyomott egy puszit az arcomra Harry, és már el is tűnt a forgatagban.

- Izgul – jegyezte meg Marie.

- Hát a húgát fogja az oltár elé kísérni nem sokára – mosolyogtam rá. – Nagyon büszke, és boldog, még ha nem is vallja be.

- Igen látszik rajta, hogy kellően izgul. Arra leszek kíváncsi, hogy a ti esküvőtökön mennyire fog.

- Remélem, nem viszi majd túlzásba, mert pont, hogy én fogom lerágni a körmeimet az izgalomtól, hogy minden remekül sikerüljön.

- Minden remekül fog sikerülni – bíztatott. – És mi van a modell munkával?

- Holnap lesz egy megbeszélésem, kora reggel – feleltem. – Izgatott vagyok, mert most fektetjük le, hogy milyen képeket is vállalok. Még nem igazán rágtam át magam ezen Harryvel, úgyhogy még ez is hátravan.

- Nem gondoltam volna, hogy kikéred a véleményét.

- Muszáj – nevettem fel. – Nem pózolhatok fehérneműben, ha ő nem engedi.

- Megfordult a fejedben?

- Hazudnék, ha erre nemet mondanék – sóhajtottam fel. – Persze még nem most. Még mindig látszik, hogy állapotos voltam. Szóval egy kis alakformálásra rászorulok.

- Nem úgy nézel ki, mint akinek éppen bármire is szüksége lenne. Senki nem mondaná meg, hogy világra hoztál egy kisfiút. Csodás alakod van, Nina.

- Én nem így látom, de ez így van jól – feleltem, és beleittam a pezsgőmbe. – Szerintem üljünk le a helyünkre, mert mindjárt kezdődik a ceremónia.

Előresétáltunk, és a Gemma oldalán elhelyezett széksorok legelső sorába le is ültünk. Mellettem egy hely kimaradt, amely Harryre várt. A zene lassan felcsendült, mi pedig azonnal felálltunk, és a csodás, állapotos menyasszonyt figyeltük, ahogyan a bátya oldalán végigvonult a sorok között. Csodásan festett. Ruhája lenge, könnyű esésű volt, tört fehér, amelyben a már igen látszódó pocakja is megmutatkozhatott kényelmesen.

Liam igazi fess vőlegényként várta az oltárnál, hatalmas, boldog mosollyal az arcán Gemmát. Mivel nem voltunk sokan, így azon a pár soron végiglépkedtek hamar. Harry kezet fogott Liammel, és még meg is ölelték egymást, majd Gemmát is arcon csókolta, és megölelgette. Amint átadta a vőlegénynek, a menyasszonyt Harry, leült mellém. Kezemet azonnal megkereste, egybefonta az ujjainkat, de a tekintetét nem vette le a jegyesekről.

Csodás, meghitt menyegző van mögöttünk. Harry büszkén tapsolt a végén, amikor Gemma és Liam ajkai egybeértek, s megpecsételték az esküjüket. Mindenki lassan, szépen sorban gratulált nekik, miután mindenki elfoglalta a helyét a körasztaloknál, amelyeket fehér abroszok fedtek. Lassan felszolgálták a vacsorát, az emberek beszélgetésbe elegyedtek, majd az ételek elfogyasztása után táncba is kezdtek.

- Felkérhetem a csodás jegyesem egy táncra? – hajolt Harry hozzám, ezzel megszakítva Marieval folyó beszélgetésemet.

- Menjetek – mosolygott ránk kedvesen.

Táskámat az asztalra helyeztem, kezemet pedig Harryébe csúsztattam, és felálltam. Azonnal behúzott a táncolók közé. Szembe fordult velem, és a lassú dallamokra mozogni kezdett. Követtem minden mozdulatát, ahogyan szorosan álltunk egymással szemben a naplementében.

- Említettem ma már, hogy milyen gyönyörű vagy? – suttogta a számra, és finom csókot csent. 

- Ez csak egy ruha, Harry.

- Nem is a ruháról beszéltem.

Táncoltunk, aztán párt cseréltünk. Ő Gemmával én pedig Liammel táncoltam. Ezután Samuel és Marie következett. Amint már beesteledett, és elköszöntünk a házaspártól, a gyerekekre való tekintettel hazamentünk. Harry a bébiszittereket fizette ki, én pedig a gyerekeket néztem meg addig. A hálónkban találkoztunk, ahol megkönnyebbülten szabadultam meg a szandálomtól, és a ruhámtól is. Hajamat felkötöttem, és egy pólót áthúzva a fejemen dőltem be az ágyba. Fáradt voltam, és semmi erőm nem volt semmihez.

- Legalább a sminket mosd le, bébi – ült le mellém vattakoronggal, és lemosóval Harry. – Csukd le a szemeid.

Tettem, amit mondott, és már el is kezdte eltávolítani a sminkemet, gondosan, finom mozdulatokat használva. Lehajolt, aztán csókot nyomott a számra, és már újra el is tűnt a fürdőszobában. Már félig aludtam, amikor éreztem a matrac süppedését mögöttem, majd egy kéz biztos ölelését. Halántékomat megpuszilta, én pedig megkerestem a kezét, és az ujjainkat egybefontam.

- Reggel kell menned? – érdeklődött. 

- Igen – sóhajtottam. – Szerinted mennyi mindent kellene elvállalnom?

- Hát a teljes szépséged csak az enyém, édesem.

- Annyira nem állt szándékomban levetkőzni – kuncogtam. – Bikini, fehérnemű?

- Maximum – húzott még jobban magához, s elmormolt egy jó éjszakámot. 

66.rész*Új kezdet

Harry már toporgott az ajtó túloldalán, míg én ráérősen készülődtem. Hajamat begöndörítettem már, és a sminkemmel szórakoztam. Sehogyan sem akart a tusvonal sikerülni a jobb szemhéjamon. A balon tökéletesen sikerült meghúznom, de a másik, jelentőségteljes gondot jelentett. Végül a pultra dobtam és lemostam a szemeimet, majd újra kezdtem egy teljesen más koncepcióval. Amint a szemeim elkészültek, az egész arcomat lealapoztam, s a parfümömből fújtam magamra.

- Bébi, elkésünk – kopogott be a ma este folyamán századszorra Harry.

- Kész vagyok, ne aggódj – léptem ki.

Tekintetét végigvontatta a testemen, amelyet alig takarta a rövid overall. Nyomtam egy gyors csókot az ajkaira, és már mentem is tovább a hálóba, ahol a magas sarkú szandálomat felvettem, és a táskámat is magamhoz vettem.

- Imádom, hogy Los Angelesben mindig kellemes az idő. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a szilvesztert nem fogja a megfagyás megkeseríteni.

- Sohasem hagynám, hogy megfagyj – lépett hozzám, és újra egy puha csókot csent tőlem.

- Induljunk – megfogtam a kezét. – Még megnézem a gyerekeket.

- Alszanak, minden rendben. Ne ébreszd fel őket.

- Ez az év utolsó napja, Harry. És itthon maradnak a húgoddal és a nagybátyjukkal.

- Kérlek, ma légy az enyém, csak az enyém.

- Kisajátítasz?

- Teljesen.

Levezetett a lépcsőn, a nappaliban azonban megálltunk, ahol is Gemma és Liam vacsoráztak a televízió előtt. Bár Gemma inkább egy mély, fagylaltos tálra koncentrált. A terhesség nagyon kívánóssá tette. Én nem tudtam ezt megérteni, mert nálam ilyen tünet nem jelentkezett, de mosolyogva figyeltem mindig, amikor nagy tál édességet falt be mindenféle bűntudat nélkül.

Harry már tudja, hogy állapotos a húga, és eleinte mérges is volt rájuk, de szerencsére sikerült megbékélnie. Bár nem sok beleszólása volt a dologban, még is Gemmának szüksége volt arra, hogy Harry támogassa.

Amikor már jobb lett a kedve Harrynek, akkor már csak olyan poénokat mondott, hogy Liam csődbe fog menni, Gemma étvágyának köszönhetően.

- Csodás vagy, Nina – mosolygott rám Gem. – Mondtam, hogy muszáj megvenned.

- Észbontó segge van benne – mondta Harry és az említett területre simította a kezét, majd kissé meg is szorította.

- Azért fogd vissza magad. Családanya, te pedig édesapa nem egy szex őrült tinédzser vagy, bátyó.

- Nem kérdeztem a véleményed – vetette oda Harry, de az arcán vigyora jelen volt. – Induljunk, mert tényleg elkésünk.

- Még mindig nem mondtad el, hogy hova is viszed?

- Nem, és ti sem tudjátok meg most. És el is rabolom. Ha bármi probléma van, hívjatok.

- Semmi probléma sem lesz – forgatta meg a szemeit Gemma, és egy újabb adag fagylaltot kanalazott a szájába.

Felvettem egy lenge kabátot, hogy még is legyen rajtam valami, aztán már el is hagytuk a hatalmas házunkat. Meglepődtem, amikor egy taxi várt ránk odakinn, de Harry kérdést nem tűrően nyitotta ki nekem az ajtót, és várta, hogy beüljek. Ő is becsúszott mellém, majd bediktált egy címet, illetve az aréna nevét, ahova tartottunk.

- Miért megyünk oda, és miért taxival?

- Szeretnék én is felhajtani pár italt, még is csak szilveszter éjszakája van – indokolta. – Hogy miért oda megyünk, azt majd a maga idejében megtudod – nyomott egy puszit a halántékomra. 

*

Belépve rengeteg ember volt, de mi oldalt egy vip részlegnél álltunk, ahol svédasztal volt, bárpult és két felszolgáló is.

- Oké.. Ez pazar? – pillantottam Harryre, aki lesegítette a kabátomat.

- Örülök, de még jobb is lesz – ölelt át hátulról.

- Végre, hogy megérkeztetek – sietve fordultam meg és Elliet látva hatalmas mosolyra húzódott a szám. Szoros ölelésbe vontam.

- Te is hiányoztál kislány – simított végig a hátamon. – És az én gonosz ügyfelem is.

Elengedtük egymást, és Harryvel is megölelték egymást.

- Most már elmondja valaki, hogy mi folyik itt?

- Ed szilveszteri koncertje – El könnyedén felelte.

- Komolyan? – hatalmas szemekkel néztem Harryre, aki bólintott. – Köszönöm – öleltem meg.

- Örülök, hogy örülsz – tűrt egy kósza tincset a fülem mögé.

El töltött pezsgőt mind a hármunknak, majd egy-egy poharat nekünk nyújtott át. Koccintottunk, és én már félig meg is ittam az italomat.

- Ez ám a torkosság – szorította meg kissé az oldalam, és leült a kanapéra, majd maga mellé húzott.

- És mikor láthatom a kis lurkót?

- Lurkókat – egészítette ki Harry.

- Micsoda? Oké, lehetetlen, hogy még egyet szültél. Miről beszéltek?

- Melanie és Harry gyermeke is velünk van. Davina – mosolyogtam rá. – Bájos kislány, és pár még mind a ketten nagyon picik, már most látszik, hogy nagyon jó testvérek lesznek.

- Csak úgy odaadta a gyereket? – döbbent meg, és leült mellénk.

- Nem egészen – sóhajtott fel Harry.

- Biztosan még megjelennek, hogy visszaszerezzék.

- Esélyük sincs, hogy kiadjam a kezeim közül a lányomat, aki a mocskos anyjának köszönhetően elvonási tünetektől szenved.

- Ez szörnyű – kapta a kezét a szája elé El. – Ezt nem érdemli az a pici. Hiszen ő nem tehet semmiről.

- Igen, pontosan így gondoljuk mi is, ezért is mentettük meg azoktól…. – nem fejezte be a mondatát Harry.

- Minden rendben lesz – mosolygott rá kedvesen Ellie. – Nálatok biztonságban van, és tudom, hogy remek családban fog felnőni. De akkor már igen, őt is szeretném látni.

- Egyik nap, amíg itt vagytok, átjöhetnétek Eddel – ajánlotta fel Harry.

- Majd a koncert után megbeszéljük.

- Nem is tudtam, hogy újra együtt vagytok – néztem a nőre.

- Hosszú történet, majd elmesélem egy csajos napon – ivott bele a pezsgőjébe.

Felálltunk, amikor az első akkordok felhangoztak, a közönség őrjöngeni kezdett. Mosolyogva, érdeklődve és kissé izgulva léptem legelőre, ahonnan tökéletes rálátásunk volt a színpadra. Ed neve szinte egy őrjítő kántálásba ment át, a tapsviharban. Harry mögém állt, és úgy néztük a színpadon zajló eseményeket. Még sohasem hallottam Edet énekelni, de egy régebbi beszélgetésünk alkalmával Harry megígérte, hogy elhoz egy koncertre. Azóta feledésbe merült, de örülök, hogy betartotta a szavát, és még meglepetést is okozott.

Nagyon jól éreztem magam, tetszettek az elhangzó dalok, az, ahogyan a közönséggel, a rajongóival bánt Ed, még így a távolság ellenére is. Tapsoltam, és lelkes voltam, bár ezt a pár pohárpezsgő elfogyasztásának köszönhető is volt. De a lényeg, hogy nem bántam semmit.

Harry végig nekem simult, néha a nyakamba csókolt, és az oldalamat is cirógatta. Volt, amikor a dalt dúdolta mély, rekedtes hangját a fülembe úgy, hogy szinte egy szerenáddal is felért volna, mivel olyan halk volt, hogy csak én hallhattam az édes szavakat. 

A sokadik szám után a kivetítőn óra jelent meg, amely visszaszámolt, hiszen az éjfél közeledett. A pincérek a kezeinkbe adtak egy újabb pohárral a hűs italból, aztán mi is vártunk, és visszaszámoltunk.

Időközben többen lettünk, akik Ed és Ellie barátai voltak, így Harryvel nyugodtan foglalkozhattunk azokban a percekben csak egymással. Ágyéka a fenekemhez simult, ajkai a nyakam bőréhez, melyen libabőr jelent meg. Apró puszikkal halmozott el, és kissé a nyelvét is kidugta, és nedves csíkot hagyott a bőrömön.

Kezét, amelyben a pezsgőspohár pihent, előttem tartotta, de a másikkal szorosan fonta körbe a derekamat, ezzel az a leheletnyi területet is megszüntette, amely a testünk között volt.

- 3.. 2.. 1...

A fülemet simogatta az ajakival, ahogyan a számokat formálta. Hirtelen megperdített, ahogyan az egy elhagyta a tökéletes ajkait, majd hevesen megcsókolt. Nyelve az enyéméhez tört utat, felfalt, és simogatott. Lejjebb csúsztatta a kezét, és a csupasz combomon simított végig, majd apróbb puszikkal szakadt el tőlem.

- Boldog Újévet, édesem – motyogta a számba.

- Boldog Újévet – szemeibe néztem.

- A közös jövőnk, a zűrök nélküli életünk, a boldog szerelmünk és a csodás gyermekeink egészségére és boldogságára – koccintottuk össze a poharainkat, és ittunk újra az aranyló folyadékból.

Amint Ed is köszöntötte a rajongóit, majd ivott egy pohár pezsgőt, tovább folytatta a koncertet. Mi pedig hasonlóan az elejéhez, tomboltunk tovább. Más nem sok szám volt vissza, így viszonylag hamar vége is lett a koncertnek. Harry mondta, hogy várjunk, mert Ed fel fog jönni ide, így mi helyet is foglaltunk, aminek a lábaim örültek a leginkább. A magas sarkú szandálomba már szinte sajogtak a lábfejeim. Harry még ott is szorosan vont magához. Egyik kezével átölelt, míg a másikkal a csupasz combomat simogatta.

- Hogy tetszett? – érdeklődött.

- Nagyon jó volt. Örülök, hogy elhoztál, köszönöm.

- Azt hiszem majd otthon elég, ha köszönetet mondasz – suttogta, és megszorította a combomat.

- Ó, szóval csak azért hoztál el, hogy utána behajtsd rajtam az árát – piszkáltam a hasánál lévő inggombját.

- Igen, lehetséges, hogy önző vágyak vezéreltek – nyomott puszit a számra.

- Harry, Nina – Ed hangja tört a légkörbe.

Azonnal szétrebbentünk, és felálltunk. Ed mind a kettőnket meleg ölelésébe vont, aztán Elliet maga mellé húzta.

- Örülök, hogy végül el tudtatok jönni – mosolygott ránk, majd El arcára nyomott egy puszit. – Köszönöm, édesem – vette el a felé nyújtott poharat.

Mind a négyen koccintottunk, aztán beszélgettünk még egy keveset, ám mi búcsút intettünk, és elhagytuk az arénát.

Már csupán pár rajongó lézengett a hatalmas helyszín körül. Harry leintett egy taxit, azután pedig fáradtan be is ültem, ő pedig csatlakozott hozzám.

- Alig várom, hogy hazaérjünk, és rendesen megünnepeljük az újév kezdetét – mormolta a nyakamba.

- Fogd vissza magad.

- Elég nehéz, amikor hosszú hónapok után még csak mostanában kezdtem el törleszteni a lemaradást.

- Mint, ahogyan a húgod is mondta. Nem egy kamasz fiú vagy – kuncogtam.

- Nem, egy férfi, aki a saját házában, a saját hatalmas ágyában fog szeretkezni a menyasszonyával – fogta meg a kezemet és az ágyékára tette. – Csak a tiéd.

- Mertem remélni – simítottam végig a péniszén, mire felszisszent.

- Nem volt ilyen hosszú az út idefel – pillantott fel, és én is kinéztem, míg egy nevetés tört fel belőlem.

Éppen a mi utcánkba fordultunk be, és percek múlva már a házunk előtt parkoltunk le. Harry fizetett, és szinte kirántott maga után a járműből. Az ajtót felrántva lépett be, és rúgta le a csizmáit, aztán magával szembe fordított, és felkapott az ölébe. A fenekemnél tartott, és a sötét házban, a Hold gyér fényének megvilágításában indult az emeletre, a hálónkba, amelynek az ajtaját halkan csukta be, aztán már az ágyra is fektetve falt fel tekintetével, csókjával és forró érintésével.

Csoport: Alexa S. blogs