24.rész*Szégyenlőség

Fejezet dala: Selena Gomez & Zedd - I want you to know

Nevetve követtem a férfit, aki előttem lépkedett a sötétségben. Minimális éjszakai világítás volt a pályán,
de a bokszutcában csak a koromsötétség fogadott bennünket. Ujjaim szorosan fonódtak övéi köré.

- Harry, ez nem szabályos – suttogtam. – Őrültség.

- Őrültek vagyunk – nézett rám, s kacsintott.

- Hát az biztos – kuncogtam.

Lelkesen követtem, bár fogalmam sem volt, hogy hová, merre is tartottunk. Egyszer megbotlott valamibe, mire hangosan felnevettem, míg ő szitokszavakat hangoztatott.

- Nem vicces, szépségem – ragadta meg a derekam, és egy ajtó mögé húzott be. Hátam egy falnak nyomódott, s azonnal hevesen megcsókolt. Csípőmet erősem megszorította, majd amilyen gyorsan megcsókolt, távolodott is el tőlem.

Minimális fényt varázsolt egy kis lámpával, s ekkor vált tisztává hol is voltunk. A garázsban. A garázsunkban. Kíváncsian néztem rá, de csak féloldalas mosolya volt, amelyet válaszul kaptam. Biccentett az autó felé, mire odalépkedtem. Kitárta előttem az ajtót.

- Ugye nem gondolod komolyan?

- De, igen. Szállj be – mondta.

Felsóhajtottam, de végül beszálltam a járműbe. Becsapta az ajtót, majd sietve megkerülte a kocsit, s beszállt mellém. Megvárta, amíg a kapu teljesen felemelkedett, s indította is a motort. Kihajtott, mit sem törődve semmivel. Bokszutca végén megállt, kezét combomra simította, ahol a zoknim véget ért, a sortom pedig kezdődött, s kissé megmarkolta a fedetlen területet.

- Élvezni fogod, ígérem – nyomott arcomra egy puszit, kezét a váltóra helyezte, és már a gázra is lépett.

Kényelmesen hátradőltem, s élveztem a sebesség okozta örömöket. Harry szokáshoz híven biztosan fogta a kormányt. Mosolyom arcomra fagyott, míg tekintetem csak is őt vizslatta. Nem kímélte autóját, de egyáltalán nem ment túl a határon se. Egyszerűen, jól éreztük magunkat egymás társaságában, a sebesség száguldásában.

Ablakot kissé leengedtem, s a hirtelen beáramló levegő hajamat lobogásra késztette. Felnevettem, s hallottam, ahogyan Harry is nevetni kezdett. Váltott, gyorsult, és besiklott egy kanyarba.

Boldogság. Önfeledten boldognak éreztem magam, ahogyan a métereket egyre nagyobb sebességgel tettük meg. Kezemet Harryére tettem, amely a sebességválton pihent. Egy váratlan pillanatba kirántotta sajátját, majd enyémre tette, ujjait enyéim közé csúsztatta, s újra váltott.

Volt benne alkohol, de egyáltalán nem féltem. A kormányt biztosan fogta szokásához híven, az autó nagy sebességgel, de hasonlóan stabilan vette a kanyarokat. Már a pálya végén voltunk, így behajtott a bokszutcába, egyenesen a garázsba.

- Nem bukunk le? – sandítottam rá.

- Ne aggódj – kacsintott, s beállt szokásos helyére.

A garázsnak elejét automatikusan lehajtotta, megállt, s kiszállt. Példáját követtem, ám mire én kiszálltam, már ivott is a hideg vízből, amelyet a hűtőből vett ki. Felét felhajtotta, a többit pedig átnyújtotta, ám ahelyett, hogy megittam volna, nevetve arcába fröcsköltem. Álla megfeszült, majd ajkai mosolyra húzódtak.

- Ó, drága Ani, nagyon szemtelen itt valaki – játékosan nézett rám, mire szaladni kezdtem a garázs területén, az abroncsok, s a szerszámok forgatagában. – Úgy is elkaplak – szólt utánam.

Nevetve szaladtam a férfi elől, aki lelkesen követett, ám hosszabb lábai előnyt nyújtottak számára. Mielőtt a számunkra kijelölt öltözőbe menekülhettem volna, utolért, s derekam köré fonta karját.

- Mondtam – kuncogott nyakamba. – Bár azt hittem, hogy tovább fog tartani, virgonc kisasszony.

- Elengedsz? – kérdeztem naivan, mire rám öntötte a maradék folyadékot.

Felsikítottam. Testemhez tapadt az enyhén nedves hajam, s felsőm. Mellkasa hátamnak simult, ezáltal nevetésének rezgése engem is átjárt.

- Gonosz vagy – mormoltam.

- Hm .. – ennyi volt a hozzáfűznivalója, s nyakamba csókolt, majd hirtelen perdített rajtam egyet, így már szemben voltam vele. – Csodás vagy nedvesen – suttogta bőrömbe, ahogyan ajkait végighúzta nyakam ívén.

- Harry – nyöszörögtem, s hajába túrtam.

Semmit sem szólt. Egyszerűen arcát egy vonalba emelete enyémével, s ajkait enyémek ellen nyomta. Azonnal reagáltam. Hevesen csókolt vissza, testemet övének préseltem. Palack becsapódása a fölbe visszhangzott a kis helyiségbe, de ez egy másodpercre sem zökkentett ki bennünket.

Kissé felsikkantottam, amikor megemelt, de lábaimat reflexszerűen fontam csípője köré. Csókunkat onnan folytattuk, ahol abbahagytuk, miközben egyenesen, vakon előre vitt. Csak sejtettem, hogy a kocsijának motorháztetőjére ültetett. Csizmáimat lerúgtam, s elszakadtam tőle.

Mind a ketten hangosan ziháltunk, míg én a felsőjét ügyeskedtem le róla. Végig egymás tekintetébe vesztünk el. Ahogyan az ő, úgy az én felsőm is lekerült. Mivel melltartót nem viseltem, így azonnal szabad rálátása lett melleimre. Ajkaimra édes puszit nyomott, majd sietve lejjebb is haladt, s birtokba vette kebleimet. Szája finoman kényeztetett, ujjaival szinkronban.

Nyöszörögve vágyakoztam többért. Csípőmet neki billentettem, s amennyire tudtam, mozgatni kezdtem. Előcsaltam egy kis hangot belőle, amely több magabiztossággal töltött el.

Mosolya azonnal megjelent, ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Nadrágom két szélén lévő cipzárt, minden nehézség nélkül húzta le, így már csak falatnyi csipkében, s térdem fölé érő zoknimban ültem előtte.

Kiéhezetten vizslatta végig testemet, míg az én arcom pírba borult. Édesen megcirógatta, majd megcsókolt. Kezeimet megfogta, s saját alsótestét takaró darabokhoz irányította. Ajkaim elváltak övéitől, lélegzetünk egybeolvadt, miközben leügyeskedtem róla a szűk nadrágot, és a bokszert. Tenyereim végigsimultak fenekének domborulatán, ahogyan lesimítottam róla a feleslegessé vált anyagokat.

Felmordult. Minden figyelmeztetés nélkül szakította ketté fehér neműm anyagát. Hitetlenkedve néztem rá, ám mit sem törődve velem döntött végig a motorháztetőn. Plafont bámultam, azonban pilláim lecsukódtak, amint édes ajkai kényeztetésembe kezdtek. Mellkasom sűrűn emelkedett, és süllyedt. Ujjai combomat simogatták, míg nyelve folyamatos mozgásban volt.

Hajába túrtam, meghúztam. Hátam ívbe feszült, ahogyan az érzés épült bennem. Lábaim megremegtek, s nevét ismételgettem. Puha ajkai szinkronban mozogtak nyelvével, ujjai pedig továbbra is simogatták combjaim belső felét. Ám egy pillanatban az érzés szerte foszlott, s önelégült mosolya maradt. Kérdően, homályos látásommal nézetem arcára, s felültem.

- Gonosz – sziszegtem, ám közel húzott magához, és belém hatolt, mire torkomon akadt a szó.

Kellemes azonnal elárasztott. Kezeimet nyaka köré kulcsoltam, s fejemet hátra vetettem. Csípőjét gyors mozgásra késztette, amely mind a kettőnknél nyögéseket eredményezett. Ajkival gyengéd puszikat hagyott bőrömön.

- Annyira kicseszettül gyönyörű vagy – motyogta bőrömbe, mire én szemeibe néztem. – Ne hagyj itt, kérlek – suttogta.

- Harry … - ennyi csúszott ki csupán ajkaimon.

- Ígérd meg nekem – meleg lehelete simogatta ajkaim. – Nem hagyhatsz el – smaragd szemivel enyéimbe nézett mélyrehatóan.

- Ígérem – nyögtem fel, amikor is mélyebben hatolt belém.

Gyorsabb tempóban kezdett el mozogni bennem. Lábaimmal szorosabban fogtam közre csípőjét, míg ujjaim göndör tincsei közé vándoroltak. Mozgása nem lett lassabb, éppen ellenkezőleg. Őrült tempóba kezdett. Szemhéjaimat szorosan hunytam le, s adtam át magam az eufórikus érzésnek.

Szánkat egybeolvasztott, ezáltal teljesen eltompítva kisebb sikolyomat, amelyet okozott. Még pár levezető csípőmozgást tett, mielőtt megállt. Forrón megcsókolt. Kezei között fogta arcomat, s lassan kihúzódott belőlem.

Mind a ketten kapkodtuk a levegőt. Combjaimon végigsimított, még egy puszit hintett ajkaimra, s homlokomnak támasztotta övét. Lábaimat a kocsi elejére támasztottam, s hirtelen felkuncogtam, mint egy kislány, mire Harry csak hatalmas tekintettel nézett rám, majd ő maga is nevetésben tört ki.

- Elárulod? Vagy esetleg egy új viccet meséltél magadnak? – kérdezte kíváncsian.

- Tudod, eléggé jó társaság vagyok. Imádok magammal lenni.

- Hm, valóban? – vonta fel szemöldökét. – Én is imádok benned lenni.

- Harry – ütöttem mellkason.

- Oké-oké – nyomott egy lágy csókot ajkaimra. – De elmondod, hogy min is kuncogtál?

- Még mindig nem hiszem el, hogy gyenge pillanatomban ígértetted meg velem a maradásomat.

- Kemény, mocskos szex volt, édesem – világosított fel komolyan. – És muszáj volt kihasználnom a pillanatot.

- Hát persze – kuncogtam, s magamhoz szorítottam, hogy fedetlen testemet takarja.

- Hm, csak nem szégyenlős valakit? – mosolygott, miközben kisöpört egy rakoncátlan tincset arcomból. – Ezek után még mindig? – kérdezte, mire kissé kuncogva bólintottam. – Alapból sem kellene annak lenned, csodás vagy. De azután, hogy … - kezdte, de kezemet sietve szájára tettem.

- Ne, ne mond ki – sziszegtem.

Válaszolni szeretett volna, ám hangokat hallottunk kintről. Két férfi párbeszéde szűrődött be, mire mind a ketten megfeszültünk.

- Egyértelmű, hogy itt vannak David – hallatszott egy olyan ember hangja, akit látni sem akartam, főleg nem akkor, abban a helyzetben.

- Bassza meg, Martin és David – nézett rám komolyan Harry.

Ellépett tőlem, nadrágját felhúzta, majd én is leszálltam az autójának motorháztetejéről, s öltözködni kezdtem kapkodó tempóba. A hangok egyre közelebbről hallatszottak. Haz gyorsan leoltotta a lámpát, kézen ragadott, s hátrafelé kezdett el húzni. Egy ajtónál találtam magam, amelyet a férfi erőteljesen kezdett el rángatni.

- Ilyen nincs, a picsába – morgolódott magába. – Gyere – rántott be egy kis helyiségbe, amelybe koromsötétség uralkodott.

- Látod, nincs itt senki – ajtó mellett beszűrődő fény, arról tanúskodott, hogy már a garázsban tartózkodtak. David kissé feszült volt, ezt meg tudtam állapítani.

- Tudom, hogy itt vannak – feszülten, idegesen jelentette kis apám.

- Martin, nem gondolod, hogyha itt lennének, akkor látnánk őket? – sóhajtott fel főnökünk.

- Falazol nekik? Az a …. Az a férfi, a lányomnak teljesen elvette az eszét.

- Gyerekes vagy – horkant fel Dave.

- Csak a lányomat védem. Te sem méltányolnád, ha Melaniet kezelgetné, Harold.

A név hallatán megdermedtem. Mivel a fiú mellkasának simultam teljesen, éreztem, hogy ő sem éppen a jókedvtől csattant ki.

- Ugye nem? – suttogtam, s felnéztem rá, bár nem láthattuk egymás arcát.

- Hallottad? – kiáltott fel apám.

Azonnal befogtam a számat, míg Harry egyik kezét derekamról elvette, s belülről elfordította a zárban a kulcsot. Halk kattanás volt, amelyeket közeledő léptek követtek. Kilincseket rángatta, míg ahhoz az ajtóhoz nem ért, amelyik mögött elrejtőztünk.

- Ez miért nincs nyitva? – élesen, pattogva kérdezte a másik férfit.

- A szerelőknek van kulcsuk hozzá – adta meg az ésszerűnek tűnő választ. – Mehetnénk? Hajnali három van, és verseny lesz, ahogyan te is tudod. Ki kell aludnia magát mindenkinek – nyomta meg a mindenki szót.

- Ha a kezem közé kerül ….

- Martin, menjünk innen. Nincs itt senki, láthatod. Nyugodj meg! – mondhatni, hogy már parancsszerűen mondta.

További beszélgetést nem hallottunk, újra csak a sötétség szűrődött be az ajtó melletti kis résen. Azután hallani lehetett, ahogyan bezárták az ajtót, mire én eltávolodtam a sráctól, és a falon tapogatózva megkerestem a kapcsolót, amely fényáradattal árasztotta el a kicsiny helységet, amelyben még több abroncs, és szerszám volt.

- David lánya? – néztem fel rá.

- Mit számít, hogy kinek a lánya?

- A főnöködnek a lányát dugtad, és aláztad meg. Szerinted számít valamit? Mert szerintem nagyon is.

- Ne kezd – sóhajtott fel, és közelebb húzott magához. – David tudja, természetesen. De ez mind a múlt, édesem.

- Ne ringass álmodozásba – kérleltem.

- Sosem tettem, és sohasem fogom megtenni – cirógatta meg arcomat, finoman megcsókolt, majd kézen ragadott, s kivezetett a raktárhelyiségből, hogy mielőbb hazaérhessünk.

23.rész*Have a nice day

- Apa, nem tudtam, hogy idejössz – tört meg végül a feszült csendet Ani.

- Tudod, ha a lány elhanyagolja az apját, akkor az látogatja meg. Napok óta nem hallottam felőled, kislányom – rosszállóan nézett rám. – Harry – biccentett.

- Martin – biccentettem én is.

- Apa, fel is hívhattál volna – folytatta Nina eléggé haragosan. Furcsálltam, hogy az apjához úgy viszonyult, de sejtettem, hogy az oka mi is lehetett az egésznek.

- Nina, mikor akartad elmondani, hogy felbontottad a szerződést. Azt a szerződést, amely teljesen megváltoztatta volna az életedet. Mondd csak, tisztán gondolkodsz, kincsem?

- Apa, kérlek, a saját döntésem volt – felelte a lány.

- Szerintem meg kellett volna beszélned velem.

- Martin, ne haragudj, de a lányod önállóan is tud dönteni – szóltam közbe, amikor a lány rám nézett kérlelően.

- Mióta is fogod a pártját, Ninának? – szaladt ráncba homlokra, mire csak felsóhajtottam.

- Emberek, felnőtt emberek vagyunk, akik értelmesen is tudnak kommunikálni. A lányod nagyszerű, csodás teremtés.

- Micsoda bókok. Lemaradtam valamiről?

- Apa, kérlek – sziszegett a lány. – Semmiről sem maradtál le, csupán megbeszéltük a nézeteltérésünket.

- Végképpen nem értek semmit sem. Mi az oka, amiért felbontottad ezt a remek szerződést? Ha jól kijöttök, semmi akadálya, hogy elmenj, és itt hagyj egy fantasztikus állást, amely a karriered alapja.

- Kérlek, egyszer dönthetnék én arról, hogy mit is szeretnék csinálni? – csattant a lány. Hevessége engem is meglepett, ledöbbentett.

- Mióta lett ekkora a szád?

- Martin, a lányod felnőtt, tud dönteni arról, hogy mit is szeretne csinálni. Én magam sem akarom, hogy elhagyja a csapatot, de a döntését tiszteletben kell tartani.

- Furcsák vagytok ti ketten – méregetett bennünket. – Mindenesetre ezen a hétvégén itt maradok. A szerződést pedig, nehezen, de elintéztem. Nem bontod fel.

- Mit csináltál? – kiáltott fel a lány. – Apa, ilyet nem tehettél.

- A legjobb lehetőségeket kell kihasználnod. És számodra ez tökéletes lehetőség.

- Állj. Állítsd meg az autót, Steve.

Kíváncsian figyeltem a következő lépést. Ani kipattant az autóból, amely megállt csikorgó kerekekkel a padka mellett. Az ajtót erőteljesen csapta be. Martinra néztem, aki csak megmerevedve ült. Kicsatoltam az övet, és végül én is kiszálltam. Magam után erőteljesen csaptam be az ajtót, majd már indult is tovább az.

- Hé, Ani – húztam magamhoz a remegő lányt. – Kislány, ne csináld – töröltem le egy makacs könnycseppet arcáról.

- Hogy lehet ennyire önfejű? Kibaszottul akaratos – sziszegett.

- Édesapádról beszélsz – mutattam rá.

- Igen, akiben nagyon csalódtam. Nem gondoltam volna ezt róla – rázta nemlegesen a fejét.

- Jót akar neked.

- Téged akar kihasználni

- Mióta érdekel téged, hogy mit tesznek velem? – vontam fel szemöldököm. – Figyelj, fogjunk egy taxit, és menjünk. El fogunk késni, El és Bob pedig kiherél engem. Szóval, induljunk, kérlek.

- Rendben – bólintott rá.

Gyorsan leintettem egy taxit, majd kitártam annak ajtaját, és előre engedtem a lányt. Bemászott, s én is követtem példáját. A címet elhadartam, mire a sofőr már indult is.

Közelebb csúsztam, kezemet átdobtam Ani vállán, és magamhoz vontam. Mellkasomra hajtotta fejét, míg én hátát simogattam nyugtatóan. Rossz volt így látni őt. Őszintén sajnáltam, bár nem tagadhatom, hogy örültem is annak, hogy apja visszavonta a szerződés felbomlását. Valami a bensőmben arra késztetett, hogy harcoljak, hogy kérjem meg, maradjon mellettem. Maradjon a társam.

- Minden rendben lesz – suttogtam neki.

- Ígéred?

- Ígérem – nyomtam csókot feje búbjára, s arcomat az ablak felé fordítottam.

****

Megérkezve a pályához, fizettem a sofőrnek, majd kiszálltam, s kezem nyújtottam Aninak is, aki minden kétség nélkül fogadta el.

- Felmegyünk a pályára, lealázunk mindenkit. Aztán este bulizunk egyet – fogtam kezeim közé arcát.

- Ez csak időmérő, Harry – nézett rám enyhén piros szemekkel.

- Lényegtelen. Ma megszerezzük az első rajtkockát, holnap pedig mindenkit letaszítunk – mondtam. – Együttes erővel – nyomatékosítottam.

Bólintott. Elmosolyodtam, s egy gyors puszit nyomtam ajkaira. Kezembe vettem övét, és elindultunk a garázsok felé. Mindenki bámult bennünket, de teljesen hidegen hagyott a dolog. Sohasem érdekelt mások véleménye, hogy ki mit is gondol rólam.

- Hol a fenében voltatok? David őrjöng! – jött felénk Ellie.

- Nyugodj meg, egyszer szívrohamot kapsz.

- Harry, nincs időnk a szemtelenkedésedre.

- El, lazíts, kérlek. Szedd össze Edet, mind a kettőtökre ráfér már egy kiadós… - bejegezni már nem tudtam, ugyanis a kezében lévő mappával megcsapott. – Hé!

- Fogd be, és irány az öltözőbe! – állt el előlünk, mire mi nevetve hagytuk magára.

- Sose tudod befogni a szádat, igaz? – nézett rám Ani, ahogy beértünk a garázsba.

- Szeretik a nők, a mocskos számat – kacsintottam rá.

- Én viszont rühellem a mocskos szádat, és azt, hogyha késtek – morgott David az öltözőben.

- Sajnáljuk, dugó volt – feleltem egyszerűen.

- Hát persze, Martin azért van itt már fél órája – állt fel a padról. – Öltözzetek, és üljetek a kocsiba. Öt percetek van, eggyel se több!

Elhagyta a szobát, én pedig a lány felé fordultam, aki már meg is szabadult ruhájától, és csizmájától. Nagyot nyeltem a csipkébe bújtatott teste látványától. Végül, amikor tekintetünk találkozott, a saját felemre mentem, és öltözni kezdtem.

Figyelmemet próbáltam magamra irányítani, és nem a lányra, aki már az overallt húzta magára. Sietve kaptam magamra a sajátomat, és vettem magamhoz maszkomat, s bukómat.

- Kész vagy? – fordult felé.

- Igen, mehetünk – mosolygott édesen.

Kisétáltunk, de senkihez sem szóltunk. Martin és David is a bokszban állt, s árgus szemekkel figyeltek bennünket, míg beszálltunk a járműbe. Bekötöttük magunkat, majd mielőtt magunkra vettük a maszkot és a bukót, a lányhoz hajoltam, és ajkain édes csókot hagytam.

Pír árasztotta el arcát, de a maszkkal ezt pillanatok alatt palástolta is. Nevetve húztam magamra a sajátomat, majd amint elkészültem, kihajtottam. Amint a zöld lámpát megkaptam a kijárat végén, már gázt is adtam. Sebességkorlátot nem ismertem.

Mivel csak időmérő volt, így azzal nem kellett foglalkoznom, hogy más is a pályán tartózkodik-e. Gázról a lábamat nemigen vettem le, míg ujjaim szorosan fonódtak a kormánykerékre. Az adrenalin teljesen irányítása alá vett. Semmivel sem foglalkoztam, csak a kanyarokat a megfelelően vettem.

Az egyenesekben kelleténél jobban is a gázra léptem. Szemem sarkából láttam, ahogyan Ani csak kifelé néz, de a rettegés, a félelem már régen magára hagyta. Tudtam, hogy bízott bennem, és ez mindennél többet jelentett.

Beértem a célba, és a fülemben azonnal lelkes éljenzés hallatszott. Csapatrádión közölték, hogy a legjobb időt megfutottam az eddigi versenyzők közül. Viszont tisztában voltam azzal, hogy Mark utánam következik, és bármennyire is próbáltam volna tagadni, pontosan tudtam, hogy mindent bele fog adni, hiszen jó versenyző, de én jobb voltam. Jobbnak kellett lennem.

Gázpedálról le se vettem a lábamat. Láttam, ahogyan a lány hirtelen kapta rám tekintetét, hiszen maga sem értette, hogy mit is teszek. A rádión is rám szóltak, hogy lassítsak, hogy vonuljak vissza, de engem csak a nyerés, az első rajtkocka éltetett.

Apró tenyerét combomra csúsztatta, amikor az egyik kanyarba kelleténél nagyobb sebességgel hajtottam be. Tudtam, hogy a határon száguldoztam, de mit sem törődtem vele. Biztosan fogtam a kormányt, így minden bűntudat nélkül hajtottam tovább, egészen a célig. Egészen a jobb időig, ami meg is lett. Magamra is rávertem, s a pálya rekordját fel is állítottam ezáltal.

Ani keze még mindig lábamon pihent, miközben behajtottam bokszutcába. Már sokkal kisebb tempóban haladtam, így ránéztem, s kezét megfogtam. Biztatóan megszorította, amely megnyugvást adott arról, hogy egyáltalán nem félt mellettem. Ám biztosra kellett mennem.

Beálltam a garázsba, s kiszálltunk. A szerelők hatalmas tapsviharral köszöntöttek, és gratuláltak. Mind a ketten megszabadultunk a fejünket védő dolgoktól. Lány mellém állt, s fejét vállamra hajtotta.

- Kibaszottul elment az eszed? – ordítva közelített meg bennünket Martin. – Melletted ült a lányom, te barom.

- Tessék? – néztem rá. – Nem egészen hallottam.

- Fejezd be – nézett rám nagy szemekkel a lány. Felsóhajtottam, kézen fogtam és az öltözőnkbe vezettem.

Lepakoltunk, majd mellé siettem. Derekánál fogva magamhoz húztam, s homlokára csókot nyomtam.

- Ugye rendben vagy? – érdeklődtem.

- Miért ne lennék? – vonta össze szemöldökét.

- Csak a hirtelen döntésem miatt. És a tempót se sajnáltam.

- Harry, megtanultam már, hogy mennyire is biztosan tartod a kormányt – őszintének hangzott. – És meg van a célod. Tiéd az első rajtkocka.

- Akkor ennek örömére ünnepelsz velem este?

- Miféle ünneplés?

- Koncert?

- Bővebben? – nevetett fel.

- Elég, ha annyit tudsz, hogy fekete, kényelmes ruhában gyere.

- Rendben van.

****

Kora este a nappaliban vártam a lányt, hogy végre indulhassunk. Martin szerencsére a nap folyamán többször nem zaklatott bennünket. Ahogyan visszaértünk a hotelbe, mind a ketten lepihentünk, ám előtte még közöltem vele, hogy nyolc órakor indulnunk kell.

Előtte még benéztem húgomhoz, ám hűlt helyét találtam. Se sőt, se pedig a cuccai nem voltak a helyén. Pár telefont azonnal megejtettem, ám a recepción azt mondták, hogy a kulcsát leadta. Édesanyánkat is felhívtam, aki tudatta velem, hogy hazafelé tart. Ekkor megnyugodtam, bár őszintén megmondom, beszélni szerettem volna vele. Annyit sikerült megtudom anyánktól, hogy haragszik rám, és látni sem akar egy jó ideig.

- Ani, elkésünk – kiabáltam be, amikor már tíz perc késében voltunk.

- Jövök már – kiáltott vissza, s abban a pillanatban ki is lépett a szobájának rejtekéből.

Lelézgetem elakadt, pedig egyértelmű, hogy nem kevés, csinos lány társaságát élvezhettem már. Ám még mindig nem fogtam fel, hogy Nina teljesen más. Más, mint a többi. Sokkal tökéletesebb, a hibáival együtt, s nem pedig az a makulátlan lány. Öltözéke megfelelő volt. Amolyan rock és a szexi, csajos stílus keveréke.

Felálltam, és elé sétáltam, míg ő bámult rám értetlenül. Elmosolyodott, mielőtt is megszólalt volna.

- Valami baj van? Esetleg rosszul választottam? – nézett magán végig.

- Tökéletes – feleltem szemeibe nézve. – Viszont indulnunk kellene, ha nem szeretnénk lemaradni a kezdésről.

Kisétáltunk a lakosztályból, egyenesen a lifthez, amelyből hőn szeretett édesapa lépett ki. Martin. Kérdően mérte végig lányát, majd nézett rám.

- Komolyan ilyenekben jelenik meg veled? – horkant fel.

- Nagyon is csinos lányod van – bólintottam rá.

- Úgy néz ki, mint egy..

- Ki ne mond – emelte fel védekezően a kezét Ani. – Most pedig, ha megbocsájtasz – lépett el a férfi mellett, maga után húzva engemet.

Gyorsan léptünk be a liftbe, amely utánunk be is csukódott. A lány a falnak dőlt, ám kezemet nem engedte el. Elé léptem, szabad kezemmel megfogtam arcát.

- Ne is foglalkozz vele, kérlek. Nincs igaza.

- Akkor is az apám, aki hirtelen megváltozott.

- Vagy csak nem ismerted ezt az oldalát – közöltem vele.

- Teljesen mindegy. Nem bírom elviselni, hogy ilyen. El tudom dönteni, hogy mit is szeretnék – nézett kétségbeesetten szemeimben. – Elfeledteted velem? Megígéred, hogy ma este, elfeledtetsz velem mindent?

- Megígérem – nyomtam ajkaimat övéi ellen.

Megérkeztünk a helyre, amely egy szabad tér volt, tele emberekkel. Rengetegen voltak. Kiszálltam az autóból, s Harry már is mellettem termett. Kézen fogott, s önelégült, rejtélyes mosolyával vezetett be az emberek tengerébe.

- Bon Jovi? – néztem fel a srácra hatalmas mosollyal arcomon.

- Remélem nem áll messze tőled.

- Imádom – lelkesedtem.

- Ennek örülök – nyomott puszit halántékomra, s beljebb igyekeztünk.

Pár cifra szót kaptunk, ahogyan előre tolakodtunk, hogy minél előrébb állhassunk. Beálltam a srác elé, és vártunk. Magának szerzett egy üvegsört, míg én inkább elutasítottam. Az elő zenekar kellő hangulatot csinált, mire az este fénypontjai a színpadra kerültek.

Az első dal felcsendült, én pedig jól ismervén a szöveget, énekelni kezdtem. Hallottam, ahogyan mögöttem Harry is átélte az ütemet, a vad ritmust. Sorra váltották a dalok egymást, a tömeg őrjöngött, a zene dübörgött. Hamisabbnál-hamisabb hangok töltötték meg a nézőközönséget. Míg én néha hátrafordultam a sráchoz, aki kisebb csókokat csent tőlem.

Felcsendült az a dal, amelyet mindközül a legjobban imádok. Kezeim a magasba lendültek, s teljesen megőrültem. Első akkordok már az őrületbe kergettek.

- Ooh, if there's one thing I hang onto..that gets me through the night..I ain't gonna do what I don't want to… I'm gonna live my life – kiáltottam teljes hangerővel.

Semmivel, senkivel se törődtem. Csípőmet mozgattam, kezemet magasban tartottam, s hangosan énekeltem. Ugráltam, mint valami őrült, de mit sem foglalkoztam a többiekkel.

Harry, a kezeit csípőmön tartotta, s közel vont magához. Ajkai nyakam bőrét érintették, melynek következtében megremegtem. Puszikkal halmozta el a területet, miközben ujját állam alá csúsztatta, és arcomat maga felé fordította. Tekintetünk találkozott, ám hamar le is hunytam pilláim, ahogyan hevesen szám után kapott. Másodpercek alatt fordultam vele szembe, kezeimet nyakába fontam, és utat engedtem a vágynak, amely csak iránta égett.

Kezeivel fenekembe markolt, a csókot elmélyítette. Hajába túrtam, még közelebb húztam magamhoz, majd percek elteltével zihálva elszakadt tőlem.

- Elég volt a rockból – motyogta ajkaimra, mire egyetértően bólintottam.

Kézen fogott, és egyenesen, mindenkit félrelökve vezetett ki bennünket a tömegből.

22.rész*Megdöbbent emberek

Fájdalmasan nyögtem fel, amikor is telefonom hangosan jelezte; ideje felébredni. Hátamra fordultam, kinyúltam a készülékért, és határozott mozdulattal tettem arról, hogy elhallgasson. Szemhéjaim még mindig csukva voltak jó pár perc erejéig, majd végül mély sóhajt követően kinyújtóztam, és felültem. Semmi kedvem nem volt a naphoz. Tudtam, hogyha meglátom azt a férget, péppé verem arcát.  

Nap fénye megvilágított, s azzal együtt eszembe jutott az éjszaka. Azaz éjszaka, amelyen Ani, Nina közölte, hogy felbontatta a szerződést. Még mindig hitetlenül ültem, s meredtem magam elé. Este forró csókok csattantak el közöttünk.

Teste szorosan az ajtó és közém szorult. Keményem nyomom saját testem az övé ellen, amelynek eredménye kéjes nyögése. Nyelve édes, kecses mozgásban van enyémével. Kezem már régen testének karcsú íveit fedezi fel lenge kék felsőjének anyaga alatt. Lélegzete, mellkasa emelkedése igen szapora.

- Megőrjítesz – motyogom, mire csak fürtjeimet kissé meghúzza.

Nem felel. Ágyékát enyémének nyomja, nyögök, ahogyan ő is. Édes, finom. Kínzás már csak annak gondolata is, hogy el kell hagynom őt, hogy itt kell hagynom őt.

Kezeim derekáról lejjebb vándorolnak, fenekébe markolok, mire fejét hátraveti, így szám nyakára vándorol. Nem szívom ki, hiszen az egy olcsó jele annak, hogy egy lány jól érezte magát – teljesen lényegtelen, hogy mennyire időtartamig. Puha csókokkal halmozom el, nyelvemmel kényeztetem, míg újra ajkaira nem vándorolnak enyémek.

Szívem hevesen ver, lélegzetem néha-néha kihagy. És tudom, tudom, hogy ő más, és most itt a közhelyeket mindenki elfelejtheti. Nina egy csodás lány, akiről olyanokat feltételeztem, amelyet valójában sohasem néztem volna ki belőle. Túl ártatlan ahhoz, hogy egyszerre több vasat tartson a tűzben.

Lejjebb simítom kezeimet, combjait megmarkolom, és csípőmre húzom őket. Azonnal körém fonja hosszú, feszes lábait, és tovább csókolt. Átcsókoljuk egymást a hosszú éjszakába, és ez az ígéret, amely csak éltet.

Megfordulok, az ágya irányába lépek, míg oda nem érek, és finom lefektetem rá. Csókunkat egy pillanatra sem szakítom meg, hiszen ajkai mézédesek. Úgy támaszkodok, hogy tökéletes rálátásom legyen testére, amelyet szemügyre is veszek, ahogyan eltávolodok tőle pár perc után.

Tekintetünk találkozik. Nagyot nyel, kis kézfejét arcomhoz emeli, tenyerét rásimítja, én pedig minden nehézség nélkül hajolok bele, és adom át magam kézmozdulatának. Egy olyan apró gesztusnak, amelyet még soha senkitől sem kaptam.

Nagyokat, ártatlanul pislog fel rám, mintha egy ártatlan kislány lenne, aki most először van ebben a helyzetben. Igyekszem ezt mielőbb megszüntetni benne, így lejjebb hajolok, lassú csókba hívom. Ujjai újra rátalálnak tincseimre, én pedig ágyékomat övé ellen nyomom. Combjait széjjelebb tálja előttem, csókot jobban elmélyítem.

Ujjaim ismételten felsője alá vándorolnak, és felfelé haladnak. Önelégült mosollyal az arcomon tudatosul bennem, hogy melltartót nem visel, így kebleit minden akadály nélkül foghatom meg. Gyengéden megmarkolom, ám a csókot eszem ágában sincs abbahagyni. Egyre hevesebbek vagyunk, viszont ruhák még nem kerülnek még le rólunk.

- Harry – ejti ki nevemet. Kezemet megfogja, és piruló arccal kivezeti felsőtestét takaró textil alól. Kislányosan néz fel rám, amelyen halványan elmosolyodom. Ujjammal megcirógatom arcát.

- Mondjad – nyomok puszit orra hegyére. Felkuncog.

- Mintha tinik lennénk – kislányos, bájos.

- Te az is vagy – állapítom meg komolyan, de egyáltalán nem lenézően. Sokkal értelmesebbnek vélem, mint az ő korában lévő lányokat. – Menjek, vagy maradhatok? – tudom, hogy ennyi volt, és semmi más nem fog történni.

- Magamra hagynál? – bátortalanul teszi fel a kérdését.

- Persze – puszilom meg arcát ezúttal. – Reggel találkozunk – állok fel, ő pedig követ. – Jó éjszakát, Ani.

- Neked is, Harry – nyomok csókot még utoljára ajkaira, és az ajtó becsukódik mögöttem. 

Ásítva másztam ki az ágyamból. Magamhoz vettem pár ruhadarabot és átsétáltam a fürdőbe. Húgom szobájára pillantottam, s az ajtó csukva volt. Tudtam, hogy sehova sem ment, mivel éjszaka többször is ellenőriztem.

Nyugodtan álltam be a zuhany alá, ám hosszadalmasabb időt nem szándékoztam ott tölteni. Pár perc után már a fogaimat mostam, majd öltözködtem. Amint minden megvolt, hajamat csak ujjaimmal áttúrtam, és már mentem is tovább a konyhába.

Lakosztály csendes volt, így abban a tudatban voltam, hogy mindenki aludt, amíg Ani ajtaja ki nem nyílt. Tekintetemet azonnal vonzotta. Csodásan nézett ki, pedig csupán egy egyszerű ruhát, és csizmát viselt. Haja egyenesen volt kiengedve, míg sminket szokásához híven, nem viselt.

- Jó reggelt – köszörülte meg kicsit a torkát, amely igen halk volt.

- Neked is – köszöntöttem. – Kávét esetleg?

- Inkább teát – mosolygott zavartan.

Átsétáltunk a konyhába, ő helyet foglalt, én pedig neki is álltam elkészíteni az italokat. Csend volt, és kínosnak éreztem, amely velem nemigen történt meg azelőtt.

- Jól vagy? – törte meg végül a jeget.

- Persze – feleltem gépiesen.

- Harry, engem az igazság érdekel – nem hagyta annyiban, így bólintottam, és a csészét elé csúsztattam, majd leültem.

- Eléggé szar érzés a tudat, hogy a húgomat az a féreg megfektette – mondtam ki kereken.

- Ne beszélj róla így – mondta, mire azonnal rákaptam tekintetem gőzölgő italomról. – Mármint, Gemmáról.

- Fogalmam sincs, hogy miért is becsüli le ennyire magát.

- Harry, nem gondolod, hogy példa voltál a számára? Oké, te pasi vagy, jöhetnek az érvek minden oldalról, de akkor is te vagy az idősebb tesó, akinek példát kellett volna mutatnia a kisebbnek. Nincs testvérem, viszont véleményem szerint így kellene lennie.

- Igazán okos vagy.

- Nem okosság kérdése, csupán tények – sóhajtott fel.

- Rád hallgat – mondtam. – Esetleg nem beszélnél vele? Biztosan jobban megértenétek egymást. Esetleg elmagyarázhatnád neki, hogy mennyire is helytelen volt az, amit csinált.

- Biztos, hogy múlt időben kellene beszélnünk?

- Remélem, hogy világossá vált a számára, hogy rohadtul nem szeretném meglátni többet annak a féregnek a közelében.

- Gondolom, ma alszik, így nyugodt lehetsz – ivott bele italába. 

- Biztos, hogy elmész? – tettem fel a kérdést félve, minek hallatán megfeszült.

- Ez a kapcsolat még mindig nem normális közöttünk.

- Ugye tudod, hogy válasznak a közelében sem ér ez a kijelentés? – húztam féloldalas mosolyra szám.

- Harry, aláírtam, nincs vissza út.

- Fogalmad sincs, hogy kivel is beszélsz. Maradni akarsz? Maradsz is.

- Kapsz egy férfit magad mellé, minden rendben lesz. Amúgy sem a kedvencem a sivatag – húzta el megjátszva ajkait. - Mennyi az idő? Kilencre ott kellene lennünk.

- Bassza meg – ugrottam fel. – Két percünk van.

Mindent ott hagytunk, ahol volt, és már rohantunk is. Még mind a ketten visszasiettünk a szobánkba a fontosabb dolgainkért. Bejáratnál vártam meg, bezártam magunk mögött az ajtót, és igyekeztünk is a felvonóhoz.

- Biztos rendben van az, hogy bezártad a saját húgod? – fordult felém már a szerkezetben.

- Az ő érdekében.

- Nem vagy ésszerű – rázta lemondóan fejét.

- Lehetséges, de most akkor is ott marad. Aludja ki magát, úgy is beszélgetésem lesz vele, ami biztosan fejfájást fog okozni neki.

- Nem lennék Gemma helyébe – sóhajtott fel.

- Én is jobban élvezem, hogy nem a húgom szerepét kaptad – jelentettem ki őszintén.

- Mocskos vagy – lökött vállon nevetve.

Az ajtó kinyílt előttünk, s mind a ketten megdermedtünk. Ani félénken nézett fel rám, mire én derekánál fogva közel vontam magamhoz.

- Nem értem, hogy mi történt – mondtam neki őszintén. - Ha szeretnéd, szólok valakinek – pillantottam vissza az újságírókra, akik már bennünket figyeltek az üvegen keresztül.

- Minden rendben – mosolygott halványan.

Teljesen magamhoz húztam, ahogyan lassan haladtunk előre. Napszemüvegét orrára csúsztatta, s kezét mellkasa előtt fonta egybe. Ajtót kitártam, és együtt léptünk ki a tömegbe.

- Kérem, álljanak arrább – erőteljesen mondta az egyik biztonsági, s a többivel együtt kis utat csináltak nekünk az autóig.

Mind a ketten lehajtottuk a fejünket, a felénk áramló kérdések felett pedig szemet hunytunk. Gyorsan rántottam fel az ajtót, és engedem magam elé a lányt, aki sietve mászott be, és csúszott arrább. Követtem, és magam után becsaptam az ajtót. Felsóhajtottam, és a lányra néztem, aki mereven bámult. Követtem tekintetét, s döbbenten figyeltem az előttünk ülő személyre.

- Mit keresel itt? – tette fel a mellettem ülő lány furcsállva a kérdést.

Ps.: Először is, köszönöm a normális véleményeket az előző részhez! Másodszor viszont üzenem a kedves névtelennek, hogy a rész minősége, nem a hosszától függ!! – véleményem szerint, de ha máshogy gondoljátok, írjátok le nyugodtan. Írhatnék itt minden részben 10 oldalt word a/4-es méretben, ha a fogalmazás, ha a cselekmény egyenlő lenne a nullával – persze, ezzel kapcsolatban is lehet véleményeket írni. EMBER vagyok, és NEM pedig GÉP, aki naphosszat a laptop előtt ül és gépel. Általában leülök, amikor kedvem és időm van, majd nagyjából – ha csak az írással foglalkozom-, egy óra alatt be is gépelem a kitalált részt. Ismételem, EMBER vagyok, akinek van élete, amely igen keményen befolyásolja az írást. Ha szar kedvem van, nincs kedvem írni. Attól, hogy a csoportba, vagy itt nem írok, nem siránkozok, nem, nem tejszínhabos fagyi kehely az életem, cseresznyével a teteén. Ezzel senkit sem szeretnék megbántani, csupán gondoltam tisztázom, ha esetleg valaki azt hitte volna, hogy valaki helyettem gépel, és találja ki a dolgokat, vagy egy gép esetleg ..haha.. Igen, tudom, hogy akkor nem kéne ennyit vállalnom, blabla, én még is, sőt jelenleg újabb két történet fogalmazódott meg bennem.. de mindegy is.. nehogy szó érje a ház elejét: nem kezdek bele. Nem leszek felelőtlen, bár szerintem nem panaszkodhattok, mert ahol ti jelen vagytok – megjegyzések, érdeklődés -, oda hetente írok.Tudom, hogy hosszú lett, de ez most így megfogalmazódott bennem. Nézzétek el, vagy kössetek belém.. mindegy. Hajnal van, szóval, ha van benne hiba, közlöm London, hajnali 2:10. És nem szokásom átolvasni azt, amit kiadok a kezeim közül, mert magamat ismerve tuti átírnám. Kövezzetek meg. :D Na mindegy ez is… a következő egy hét múlva, vagy előbb, nem tudom… majd, ha lesz elegendő hosszúságú ötletem….Lehet, hogy kicsit bunkó lett, de legalább őszinte, és nem seggnyalás, ahogyan pár bloggerleányzó oldalán az menni szokott. Imádlak benneteket, de az ilyen értelmes megjegyzések mint az a kedveske is, kiakasztanak pillanatok alatt. Akinek nem inge, nem veszi magára... Csókszi. xx

21.rész*Szerződés

Lustán húztam magam után Anit a hotel kapujának irányába, majd tovább egyenesen a lifthez. Megnyomtam a hívó gombot, míg ujjaimmal a mellettem álló lány oldalát simogattam. Felvonó ajtaja kitárult, udvariasan előre engedtem a lányt, és csatlakoztam hozzá. Megnyomtam a megfelelő emeletnek a gombját, s vártam.

Nina arcát mellkasomba temette, és mélyen felsóhajtott. Hátán simítottam végig, s halántékon csókoltam, mire ujjai oldalamba mélyedtek. Csendben vártuk, míg a megfelelő szintre érkeztünk. Újra derekára simítottam kezem, és kivezettem, egyenesen a lakosztályunk irányába. Mágneskártyát a helyére csúsztattam, pirosról, zöldre váltott a kis lámpa, és kinyitottam az ajtót.

Amely az ajtó mögött fogadott, megdermedtem, ahogyan a mellettem álló lány is. Kezeim ökölbe szorultak, állkapcsom megfeszült, Ani keze pedig ráfonódott jobbomra, hogy visszatartson. Előttünk álló két személy meredve bámult ránk.

- Mi a fasz? – ordítottam fel, és megindultam feléjük. – Kibaszottul öltözz vissza – dobtam húgomra a felsőjét.

- Harry, kérlek – fogta meg a kezem Ani.

- Most ne – sziszegtem. – Komolyan? Ez kibaszottul komoly? Melanie, azután Nina, most meg a húgom kell, te faszfej? – ordítottam.

- Tessék? Én? – hallatszott fel mellőlem a lány éles hangja. – Felvilágosítanál? – rántott maga felé.

- Nina – sóhajtottam fel. – Mind a ketten tudjuk, hogy miről is beszélek.

- Nem, hogy őszintén megmondjam, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz – biccentette félre fejét.

- Arról a kibaszott éjszakáról beszélek, amit már említettem neked. Akkor veled volt Mark – közöltem szemrebbenés nélkül, kellő éllel hangomban.

- Mi van? – kiáltott fel egyszerre Nina és Gemma.

- Harry én … - kezdett bele, de leintettem, és a páros felé fordultam. Ökölbe szorított kezekkel indultam volna el, de megragadott Ani, és újra elérte ezzel, hogy figyelmemet neki szenteljem. – Nem voltam együtt Markkal, Harry.

- Remek a műsor, amúgy – vágott közbe Mark. – Harry, komolyan, valamit nagyon elbaszhatsz, ha a női ismerőseid hozzám fordulnak – nevetett fel mocskosan.

- Fogd be a pofád – rántottam egyet kezemen, mire az kiszabadult a lány szorításából.

- Harry, kérlek, ne – állt be közénk húgom. Lenéztem rá, és csak sajnálatot éreztem.

- Menj a szobádba.

- Bátyus, kérlek szépen – nézett könnyektől csillogó szemekkel fel rám.

- Mit eszel ezen a mocskon? Tudod, hogy mindenkit megfektet, aki az útjába kerül – sziszegtem, minden megfontolás nélkül, mire húgom arca hirtelen megváltozott. – Nem úgy gondoltam, Gem, kérlek.

- Ne, ne mondj semmit – lépett el mellettem, felkapta táskáját, és már el is hagyta a lakosztály nappalijának területét. Hálója ajtaja hangosan csapódott, és a zár kattant.

- Gratulálok, a saját húgodat kurváztad le – röhögött. – Komoly Styles, amikor azt hiszem, hogy nem tudsz már nagyobb baromságot elkövetni, akkor rádöbbenek, hogy még is.

- Takarodj innen. Kibaszottul megbánod, hogy velem kezdtél. De legalább már Nina is tudja, hogy mekkora egy fasz vagy – lökdöstem ki a lakosztályunk ajtaján. – Soha többet ne merj se a húgom, se Nina közelébe menni! – basztam rá az ajtót.

Homlokom a keményfának döntöttem, míg öklömmel erőteljesen beleütöttem. Felszisszentem. Nem hittem el még mindig, hogy a húgom bedőlt annak a féregnek azután, hogy tisztában volt azzal, mit is tett a hátam mögött Melanie és Mark.

- Hé – simult hátamra egy kis tenyér, amelynek gazdája megnyugtatóan próbált beszélni hozzám. – Gyere – fogta meg kezem, és a saját hálója felé vezetett, Ani. Mögöttünk becsukta az ajtót, míg én leültem az ágyára. – Sajnálom – húzta el a száját. – Fogalmam sincs, hogy miért is hitted, hogy én voltam vele – suttogta, s lehajtott fejjel mellém ült.

- Egyszerűen, ahogyan a szórakozóhelyen egymásnak simultatok – magyaráztam röviden. – Tudtam, hogy közel álltok egymáshoz.

- Annyira azért nem – horkant fel, felháborodottan. – Odajöttél hozzám a szórakozóhelyen, ahonnan én elrohantam, de nem az ő karjaiban. Az utcán sétálgattam, és gondolkoztam.

- Sajnálom, nem szabadott volna kinéznem ilyet belőled – suttogtam őszintén, miközben szemeibe néztem. 

- Hát azt hittem, hogy jobban ismersz – felelte.

- Nem tudom felfogni még mindig, hogy az a patkány megszerezte a húgom – temettem tenyereimbe az arcom.

- Harry, Gem belészeretett – közölte.

- Mi van? – kiáltottam fel, s felpattantam hirtelen, mire összerezzent. – Ne haragudj. Honnan veszed? Tett említést?

- Nem, semmit sem mondott, csupán csak rá kell nézni – adta meg a választ. – Azonban, véleményem szerint, azóta is iszik. Mark sohasem vetette meg a piát. Nekem nincs bajom vele, de ismerem, és az bőven elég.

- Volt közöd hozzá valamikor?

- Markhoz? – kérdezett vissza, mire bólintott. – Nem. Barátok voltunk mindig is, de több nem történt.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy ezt a gyönyörű lányt nem sikerült megszerezni. Ám a düh újra elárasztott, amikor rájöttem, hogy a kishúgomat viszont nagyon is megfektette, és a jelek szerint, többször is.

- Min gondolkoztál akkor este? – fordultam Nina felé, aki tekintetét a kérdés hallatán felkapta rám.

- Harry, én…

- Rajtunk?

- Fogalmazhatunk így is – hangja szomorú volt, és ez semmi jót sem jelentett.

- Elmondod nekem is? – léptem közelebb hozzá, s leguggoltam elé.

- Én … - nyelt egy nagyot. – Harry, én felbontottam a szerződést – vetette le pilláit.

- Hogy mit csináltál? – hangom halk volt, nagyon halk.

- Ezt a hétvégét leszámítva, még egyen maradok, azután más társat kapsz – közölte elcsukló hangon.

- Miért? Miért tetted?

- Harry – simította tenyerét arcomra. – Be kell látnod, hogy nem normális, ami közöttünk folyik. Harcolunk egymás ellen, máskor pedig összefekszünk. Ez minden, csak normális emberi kapcsolatnak nem nevezhető.

- Ne tedd ezt, kérlek.

- Sajnálom – állt fel, s elindult az ajtó felé. – Sajnálom, Harry.

- Ezt nem teheted – ragadtam meg, és az ajtónak taszítottam. Ajkaimat hevesen övéi ellen nyomtam, csípőjét megmarkoltam, s minden szenvedéllyel, amellyel csak tudtam, csókoltam.

Ps.: Köszönöm azt a pár megjegyzést, köszönöm, hogy páran elhagytátok a csoportot, köszönöm, hogy mások átvették tőlem az MR fordítását. Itt az új rész, további szép estét. 

20.rész*Nyeregben

Visszafordultam a mellettem ülő férfi felé, aki hasonlóan meglepetten ült, és figyelte a vidáman dalolászó lányt, aki a konyhába vonult.

- Komolyan lassan elvonóra kell küldenem – állt fel.

- Mondod te, borral a kezedben – kacagtam fel kislányosan, mire Harry is elnevette magát.

- Fogalmam sincs, mit tervez, de készüljünk – tette le poharát. – Ezt a beszélgetést pedig folytatjuk.

Ezzel hátat is fordított nekem, s szobájának ajtaja mögött eltűnt. Eltüntettem borom maradékát, és már mentem én is a szobámba, ám mielőtt az ajtó becsukódhatott volna, egy virgonc lány jelent meg.

- Mesélj – tolt be, s csapta be maga mögött az ajtót. Leült az ágyamra, míg én táskámhoz léptem.

- Mit is kellene mesélnem?

- Mondjuk, kezdjük azzal, hogy miért te, és nem Mel borozgatott Harryvel? – dőlt hátra. – Nem mintha problémám lenne, csupán kíváncsi vagyok. Biztos vagyok benne, hogy alakul valami. Forr közöttetek a levegő – csuklott, mire felnevetett hangosan. – Bocsi.

- Sokat beszélsz – néztem rá.

- Ugyan már. Dögös vagy, a bátyám is dögös, együtt mennyire dögösek lennétek már – állt fel hirtelen. – Szexi, szexi dögös ruci kell.

- Gem, mennyit ittál?

- Parányit, de most nem én vagyok porondon, hanem te – túrta fel táskám tartalmát. – Uuu, ez nagyon dögös.

- Más jelző esetleg?

- Kibaszott szexuális? – pillantott rám felvont szemöldökkel.

- Feladom – emeltem fel védekezően kezeim.

- Kölcsön kell adnod egyszer – dobta felém a kiválasztott nadrágot. – Ígérd meg!

- Megígérem – tettem szívem fölé kezem. – Nem túlságosan….

- Nem, egyszerűen tökéletes, ezzel – szakított félbe, s arcomba dobott egy felsőt.

- Kezdek félni tőled – szabadultam meg sortomtól, és az ingemtől.

- Felesleges – kacsintott rám. – De ma este iszunk! – kiáltott fel lelkesen.

- Nem hinném, hogy neked több kellene – rángattam magamra a ruhadarabokat. – Harry ki fog akadni, ha meglát inni.

- Harry nem fog kiakadni, mert azzal lesz elfoglalva, hogy becserkésszen téged – újra végighanyatlott ágyamon.

- Őrültségeket beszélsz – emeltem ki szemeimet egy kis tussal, majd szempillaspirállal pödörtem át pilláim. Minimális ajakfényt tettem fel, míg hajamat lazán hullámokban hagytam leomlani vállaimra. Lábaimra kényelmes cipőt húztam, s egy táskába bedobáltam minden szükséges dolgot. Szekrényen elhelyezett álló tükör előtt megálltam, és külsőmet végignéztem. Meg kellett jegyeznem magamban, hogy valóban jól néztem ki.

- Hova is megyünk? – néztem Gemre, aki még mindig ágyamon terpeszkedett.

- Fogalmam sincs – vont vállat, s feltornászta magát. – Szedjük össze Hazt, és induljunk – ragadott kézen, s már ki is húzott hálómból.

- Lányok – lépett ki saját szobájából Harry, éppen pólójának anyagát húzta le mellkasán. Megtorpant, s kellően végigmért. – Ezek szerint indulhatunk.

- Buli van – emelte magasba kezét Gem.

- Lehet itthon kellene maradnod, hugica.

- Harry, ne rontsd el – tette tenyerét a férfi mellkasára és megpaskolta, majd az ajtó felé indult, s már nyomát se láttuk.

- Hosszú esténk lesz – állapítottam meg.

- Szemmel kell tartani, az biztos – sóhajtott fel Harry, s udvariasan előre engedett az ajtónál. Bezárta, és a már liftnél álldogáló lányhoz igyekeztünk.

****

Sofőr vitt be minket a városnak szórakoztató utcájába. Tele éjszaki klubokkal, éttermekkel, bárokkal, és minden mással, ahol az ember italhoz, tánchoz és mocskos szexhez juthat.

Gemma végig beszélt, szája be sem állt, s nem igazán mondott okos, komoly dolgokat, amely bátyát nemigen tette boldoggá. Folyamatosan csitítgatta, és azzal fenyegette, hogy visszaviteti a hotelbe, ha nem bír viselkedni. Természetesen a lány hajthatatlan volt. Tovább fecseget mindenfélét, és egy férfiről mesélt, akinek személyazonosságát bármennyire is szerette volna Harry, nem kaphatta meg.

Végül egy kisebb bár mellett döntöttük, amely előtt feltűnően sokan voltak. Beszélgettek, iszogattak, és a bentről kiszűrődő dallamra táncoltak, és énekeltek. Remek hangulatúnak tűnt.

Gemma, ahogyan meghallotta a zenét, előre sietett, s a táncoló tömeg közé vetette magát. Nevetve néztem Harryre, aki csak fejét rázta, s bevezetett engem a helyre. A bárpultnál foglaltunk helyet, s egyből rendeltünk, ám meglepetésemre ő is velem tartott, s alkohol menteset fogyasztott.

- Fogalmam sincs, hogy hány évet fogok öregedni az este folyamán – nézte húgát.

- Nyugi, nagylány már – tettem térdére kezem nyugtatásképpen.

- Persze, de akkor is örökre a kishúgom marad – sóhajtott fel, majd másik irányba tekintett, s amit ott látott nagyon is fogva tartotta figyelmét. Hátam mögé néztem, és elnevettem magam.

- Ültél már rajta valaha? – fordultam vissza hozzá, ezzel elszakítva figyelmem a műbikáról.

- Igen – felelte. – Na és te?

- Nem volt még szerencsém hozzá – mire tekintete pajkossá vált. – Ne is álmodozz.

- Most miért? Tök jó buli!

- Persze, ha le akarod égetni magad, biztosan – horkantam fel, s lehúztam ananászlevem.

- Hé, csajszi, táncoljuk – rántott le a bárszékről Gemma és táncolni kezdett. Nem törődött azzal, hogy a tömeg kissé arrább volt. Szabadon mozgott, és énekelt. – Ni, így – tette csípőm két oldalára kezeit, és mozgatni kezdte. – Láttalak már táncolni, ne szívass!

- Menj, táncolj vele – biccentett Harry a táncparkett felé. – De után az én köröm jön – mosolyodott el féloldalasan.

Táskámat Harryre bízva fogtam meg a lány kezét, és húztam magam után. Megálltunk nem túl messze a göndörtől, és táncolni kezdtem. Szerencsére a bor minimálisan még lüktetet bennem, így kevésbé éreztem feszélyezve magam.

Hamar sikerült felvennem a zenének forró ütemét. Valóban tetszett a hely, és a zene is. Gemma pedig bármennyire is ittas, és kissé bolond volt, imádtam. Lelkesedése lehengerlő volt, míg Harry féltése inkább csodálatos.

Már jó ideje a parketten voltunk, s egymásba torkolló dalokra ráztuk, amikor is kezek fonódtak körém. Testem azonnal megfeszült. Saját végtagjaimat övéire helyeztem, és próbáltam lefeszegetni magamról, ám nem sikerült. Felnéztem a mögöttem lévő srácra, akinek mocskos, undorító vigyor virított pofáján.

- Engedj el – sziszegtem.

- Ugyan cica, ilyen falatot csak késő este engedünk el – morogta fülembe.

Alkoholos szaga orromba kúszott, s a hányinger elkapott. Izzadt teste enyémhez feszült, szinte már fájdalmas volt közelsége. Gemmára hiába néztem, csukott szemhéjakkal férfiak tömegében táncolva érezte az estét. Oldalra pillantottam, hiszen utolsó lehetőségem csakis ő volt.

Ám ahogyan oldalra néztem, úgy lettem kiszakítva a férfi karjaiból, s kerültem egy sokkal biztonságosabb szorításba.

- Azt mondta, hogy engedd el! – fenyegető hangon szólalt meg Harry.

- Oké, nyugi – emelte fel védekezően a kezeit a férfi. – Nem kell itt egyből támadni. A tiéd.

Ezzel arrébb állt, én pedig hálásan pillantottam fel Harryre, aki még mindig a távolodó alakot figyelte. Megszorítottam derekát, mire lenézett rám. Kézen fogott, és a bárpulthoz akart húzni, ám visszafogtam.

- Következő kör a tiéd, hát gyere, táncolj velem – rántottam vissza, s az induló dal első ütemeire már mozgatni is kezdtem a csípőm.

- Erre? – nevetett fel.

- Country, mi a baj vele? – túrtam hajamba.

- Nem illünk ide, Ani – rázta fejét. – Nézz ránk.

- Éppen ezért olyan csodálatos az egész. Ez Texas, bébi – kiáltottam fel lelkesen, és már át is vettem a gyorsuló ütemet.

- Gemma, adott valamit? – pörgetett meg.

- Nem – mosolyogtam rá, és tovább mozogtam.

Lelkesen követett, pörgetett, s még mosoly is ült arcán. Élveztem, valóban élveztem, s teljesen felengedtem. Dallam teljesen átjárta testem, pedig messze állt tőlem az a műfaj, még is első hallásra szerelmes lettem a hallatszódó dalba.

Harry is fellelkesült, s pörgetésekből visszaérkezésemkor testünk egybesimult, míg tekintetünk hasonlóan eggyé olvadt.
- Hé, bátyus – esett be közénk Gemma. – Hazamegyek.

- Oké, hazaviszlek.

- Ugyan már, maradj csak Nivel – kacsintott rá. – Fogok egy taxit, na paráz.

- Vidd a kocsit, nyugodtabb leszek, ha a sofőrünk visz haza. Mi majd fogunk egy taxit – mondta a lánynak, aki csak bólintott, majd elsétált egy könnyed intés után. – Mikor fog elmúlni a féltés?

- Nincs testvérem, de azt mondom, hogy soha.

- Lehetséges – mosolygott le rám. – Most, hogy táncoltam veled, én választom a következő kört – ragadott kézen, és a szórakozóhely másik felébe húzott.

- Harry, nem ülök fel rá – ellenkeztem, s próbáltam kiszabadítani kezem, de sikertelenül jártam. – Kérlek – néztem rá nagy szemekkel.

- Nem hat meg – nevetet. – Egyedül, vagy velem?

- Muszáj? – utoljára is próbálkoztam, mire bólintott. – Rendben, akkor egyedül. Megmutatom, hogy hogyan is csinálják a profik – rúgtam le szandálom, mire ő csak összefont karokkal figyelt. Odamentem a férfi mellé, aki vezérelte az egészet, s amint leesett a lány, helyére léptem. Elfoglaltam a helyem, és vártam. Pár pillanat után el is kezdett mozogni, én pedig sorosan kapaszkodva igyekeztem megülni. Meg akartam mutatni Harrynek, hogy nem csak a férfiaknak megy. Nem csak neki megy.

Erősen tartottam, s minden erőmmel azon voltam, hogy fenn maradjak. Bármennyire is igyekeztem, sajnos pár perc után feladtam, erőm elhagyott, s lezuhantam. Hátamon fekve hangosan nevettem, míg a többiek éljeneztek a sokáig tartó fennmaradásom miatt.

- Nagyszerű voltál, gyere – nyújtotta kezét Harry. Elfogadtam, így hamar talpra is állított. – Mássz fel – biccentett az állat felé.

- Mi? Minek?

- Csak csináld.

Tettem, amit kért, majd visszanéztem rá. Mosollyal az arcán mászott fel mögém, s kapaszkodott meg egyik kezével, míg másikkal csípőmet ölelte át. Kissé megfeszültem, mire nyakamba nyomott egy könnyed csókot, s a szerkezet újra mozgásba indult alattunk. Csípőnk egyszerre mozdult meg minden egyes pillanatban. Ágyéka szorosan nekem nyomódott, míg meleg lehelete bőrömet csiklandozta.

- Látod, meg ez – puszilt meg.

A gépezet lassan megállt állattunk, s mindenki őrülten tapsolt. Valóban sikerült megülnünk. Mosolyogva pillantottam hátra a mögöttem ülő fiúra, aki lemászott, és engem is lesegített. Arcomra édes csókot nyomott, majd elhagytuk a porondot, ezzel átadva másnak a helyet.

- Semmi sem lehetetlen – mondta, amikor is rám cipőinket vettük vissza.

- Hát persze, Mr.Stylesnak semmi sem lehetetlen.

- Úgy van – kacsintott rám, átnyújtotta a táskám, s kézen fogva kivezetett a helyről.

19.rész*Elég volt

Fájdalmasan felsóhajtottam, s kiléptem a lány lábai közül. Teljesen félreértette a helyzetet, de ez engem, egy cseppet sem érdekelt. Minden magyarázat nélkül mentem el mellette, egyenesen a hálómba. Hangosan csuktam be magam mögött az ajtót, ám az pár pillanattal később kitárult és belépett rajta az a személy, akit egyáltalán nem akartam látni.

- Harry, komolyan játszadozol velem? – fonta egybe karjait.

- Melanie, komolyan leszarom mit is hiszel – szabadultam meg ruháimtól.

- Bébi – visított fel.

- Mel, könyörgöm, fogd be a szádat. Semmi jogod, hogy ilyeneket vágj a fejemhez, hogy számon kérj – erőteljesen közöltem vele. – Jelenleg nincs kedvem hallgatni ezeket, ha nem bírsz csendben maradni, tudod, hogy hol az ajtó – vonultam be a fürdőbe, s amint megszabadultam maradék ruháimtól a zuhany alá álltam.

Arcomat a forró vízsugár felé tartottam, s reménykedtem, hogy a vízzel együtt a stressz, a gondok, minden lefolyik. Kezeimmel áttöröltem arcom, majd nedves hajamat hátratűrtem. Állkapcsom keményen megfeszült, amikor két kar fonódott körém.

- Mel – mordultam fel.

- Ugyan már bébi – nyomott csókot lapockámra. – Tudom, hogy kell egy kis levezetés – motyogta.

- Semmit sem tudsz – förmedtem rá, s kezeit lelöktem testemről. – Most pedig menj.

- Bébi.

- Kibaszottul azt mondtam, hogy takarodj innen – fordultam felé, s nem kellett, ahhoz magamat látnom, hogy tudjam: szemeim izzottak.

- Harry, kérlek – hangja elcsuklott, ahogyan mellkasomra simította kezeit.

- Kibaszottul szórakozhattál velem éveken keresztül, most én szórakoztam kicsikét, de elég volt. Elegem van, hogy ennyire elcseszett vagyok, elegem van, hogy még mindig itt tartok, elegem van belőled. Most pedig, addig van időd elmenni innen, még végzek.

- Kérlek, beszéljük meg – nézett fel rám, de azt a tekintetet túl sokszor láttam, már ahhoz, hogy tudjam, csak egy kibaszott átverés.

Dühödten zártam el a csapot, léptem ki a kabinból, és úgy, ahogyan voltam rontottam ki a szobába, ahol is feléje dobtam egy köntöst, amelyet el is kapott. Minden kint lévő cuccát bedobáltam, majd lezártam, s úgy, ahogyan voltam kiléptem hálómból. Magasról tettem arra, hogy ki is lát meg. Nem érdekelt.

Átszeltem a nappalit, az ajtót felrántottam, és kihajítottam táskáját. Visszanéztem rá, míg ő nagy, elkerekedett szemekkel nézett engem.

- Megmozdulsz, vagy segítenem kell? – szűrtem fogaim között.

- Mi a… - hallottam meg Ani hangját, mire rá néztem. Ő csak nagyokat pislogott, s a lány irányába fordult.

- Harry, kérlek szépen – kezdte megint, mire megelégeltem, s megindultam felé. – Még is hova menjek? – kérdezte, amikor már felkarjánál fogva húztam magam után.

- Biztosan találsz valakit, aki megsajnál, ahogyan évekkel ezelőtt is – csaptam rá az ajtót.

- Kissé durva volt – köszörülte meg a torkát Ani. Pillantásával próbált arcomnál maradni, de kíváncsisága úrrá lett rajta.

- Elegem lett – feleltem, s magára hagytam.

Újra a fürdőbe mentem, és megkönnyebbülten álltam be újra a zuhany alá. Nem szándékoztam sokáig alatta álldogálni, így gyorsan végeztem. Hajamat áttöröltem, ahogyan testemet is, és egy melegítőbe bújtam. Leoltottam a villanyt, és a konyhába mentem. Ani már sehol nem volt. Magamhoz vettem egy jó minőségű vörösbort, majd egy talpas poharat és visszavonultam a nappaliba. Televíziót bekapcsoltam, lábaimat az asztalon kereszteztem, s töltöttem a hűs italból magamban.

Már vagy egy órája ülhettem, s a semmittevést végezhettem, amikor is az egyik háló ajtaja kitárult. Azonnal megpillantottam Ninát, akin egy hosszabb ing volt. Tudtam, hogy visel alatta mást is, de a látvány akkor is csodás volt.

- Csatlakozhatok? – kérdezte félénken, mire én csak bólintottam.

Lépteit hallottam, majd a szekrényajtónak nyitódását, s csukódását. Pillanatok alatt mellettem termett, töltött egy pohárral magának, s kényelmesen hátradőlt, lábait pedig hasonlóan keresztezte.

- Kissé durva voltál vele – kortyolt bele a borba, mielőtt is megszólalt volna.

- Sajnálod? – néztem rá felvont szemöldökkel.

- Nem azt mondtam, csupán, hogy adhattál volna esélyt arra, hogy felötözzön – nevette el magát.

- Már minden versenyző átment rajta – vontam vállat könnyedén, mire ő köhögni kezdett a félrenyelt italtól. – Azért ne fulladj meg.

- Akkor igazán közkedvelt lehet.

- Mondhatjuk így is – bólintottam.

- Miért kellett neked egy ilyen lány? Tudom, hogy a múltadban szerepelt már – érdeklődve figyelt.

- Gemmánal néha be kellene fognia a száját – motyogtam poharamba, mielőtt is meghúztam volna.

- A vak is látta, hogy nem most találkoztatok először. Illetve, az első pillanatban is mondjuk úgy, régi ismerősként köszöntött.

- Ne mondd, hogy a pletykás húgom nem mesélte neked – nevettem fel. – Nem hiszem el. Egyébként is, miért érdekelne ez téged? Miért érdekellek? – néztem kíváncsian rá.

- Azért nem tagadhatod, hogy a vitáink nagy része, miattad volt – nézett rám félrebillentett fejjel. – Odaadtam magam neked, és utána megjelent, és akkor az előtte lévő dolgokról említést sem tennék.

- Oké, igazad van – láttam be, ami nálam nagyon is kivételes eset. – Még nagyon a pályám elején voltam, amikor megismertem – kezdtem. – Minden jó volt. Sohasem gondoltam, hogy megállapodnék bárki mellett, ő még is annyira más volt. Tetszett. Laza volt, igazi, nem pedig ez a mű barbi, aki most. Minden alakult közöttünk, míg meg nem tudtam, hogy pár srác ágyába bemászott, beleértve Markot is, amíg én sajtótájékoztatón, vagy bármi máson voltam.

- Uh, sajnálom – húzta el a száját. - Ezért utálod ennyire?

- Igen, onnantól kedve nem beszéltünk, csak ilyen szinten, mint most is - mondtam, majd folytattam. - Akkor nagyon összevesztünk. Soha nem ütöttem, emeltem kezet nőre, de akkor ott, megfordult a fejembe, és tudtam, hogyha ez tovább folytatódna, egyszer meg is történne – vallottam be. - És ma is közel voltam hozzá. Már alapból sem az esetem. Túlságosan mű – sóhajtottam fel, és újra töltöttem a poharainkat.

- Sajnálom, őszintén – tette kezemre kezét.

- Kérdezhetek valamit? – húztam le poharam felének a tartalmát.

- Persze – bólintott, s kíváncsian figyelt.

- Miért voltál Markkal, azután, hogy a klubban beszéltünk? Pótlék kellett, vagy csak bosszút akartál állni?

- Miről beszélsz – vonta össze szemöldökeit.

- Ne játszd meg magad, kérlek – hajtottam a háttámlára a fejem. – Amikor hazaértem Melanieval, hangokat hallottunk, és tisztán Mark nevét ismételgették, egyértelmű volt a helyzet, Ani.

- Esküszöm, hogy nem értem miről beszélsz – tagadta továbbra is.

- Hé, ti meg mit tespedtek, öltözzetek, szárnyaink alá vesszük a várost – lelkesen beszélt, kissé már ittas állapotban, az ajtóban állva, tenyereit folyamatosan összeütve Gemma.