2014. december 8., hétfő

5.rész*Hevesség

Ellazultan álltam a tus alatt, amikor is valaki szó szerint ráfeküdt a csengőre. Hidegen hagyott a dolog, s tovább áztattam magam, de amikor már öt perce tartott az egész, mérgembe elzártam a forró vízsugarat, csípőm köré egy törülközőt tekertem, s magam után a parkettán vizes lábnyomokat hagyva közelítettem meg a bejárati ajtóm, s elfordítva a kulcsot tártam is ki. Dühösen sóhajtottam fel, s hagytam hátam mögött a kicsit sem váratlan, ám annál is idegesítőbb személyt. 
- Mondd, hogy nem aludni készülsz - jött utánam azonnal nagy hanggal. 
- Ellie, én is örülök, hogy látlak, de mit akarsz? - néztem rá. 
- Már úton kellene lenned - sziszegte.
- Megtehetem, hogy kések - dobtam le magamról a fehér anyagot. - Mit hisztizel? Ott leszek, nem kell aggódnod. Véleményem szerint még egy bulit se hagytam ki. Főleg nem egy olyat, ahol lesz egy igen formás lány is.
- Ne - emelte fel kezét, ezzel jelezve, hogy fogjam be. - Ezt a lányt nem hagyom, hogy a földbe tipord. Szükségünk van rá, legalábbis ebben az évadban, úgyhogy elfelejtheted, hogy megdöntöd, majd a bunkót előadva ott is hagyod egy hotelben.
- El, komolyan, miket nézel ki belőlem? - nevettem fel, miközben a nadrágom sliccével foglalkoztam. - Ránézésre megmondom, hogy egy menettel eszem ágában sincs beérni - húztam féloldalas mosolyra számat.
- Fogalmam sincs, miért is akar az a rengeteg nő az ágyadban kikötni - dőlt a falnak.
- Oh, elhiheted, hogy megvan az oka - kacsintottam rá.
- Harry, én nem a cafkád vagyok, hanem a menedzsered, kibaszottul tartsd tiszteletbe.
- Hé, El, oké, nyugodj meg, kérlek - gomboltam be ingem pár alsó gombját. - Komolyan, mióta nincs Ed, azóta feszült vagy. Kellene keresned egy pasit, aki megdönt, vagy menj vissza Ed-hez.
- Komolyan egy igazi tirpák, bunkó vagy - hagyott magamra.
Nevetve, fejemet rázva kezdtem el zsebembe elsüllyeszteni a pénztárcám és a telefonom. Leoltva a villanyt mentem ki a nappaliba drága menedzseremhez, aki a kanapém karfáján ült. Csizmámhoz mentem, amelybe minden gond nélkül bújtattam bele lábam.
- El, nem azért mondtam, de hidd el, hogy nem lennél ennyire feszült, hogyha valaki kezelésbe venne.
- Nem minden a szex körül forog - állt az ajtóhoz, s nyitotta ki azt.
- Elhiheted, hogy szerves része az életnek - zártam be nevetve a lakásomnak ajtaját.
- Egyszer az életben élném meg, hogy a beszólogatásaidat hanyagolnád.
- Előbb kell felkelned ahhoz - jegyeztem meg, s csatlakoztam mellé a liftben.
Továbbá csak a felesleges dolgokat kezdte el mondogatni, hogy hogyan is kell illemtudóan viselkedem, s miket is kellene mondanom, ha interjúra kerül a sor.
- Röhej, komolyan - nevettem jókedvűen. - Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, kibaszottul nem fogom játszani magam. Önmagam adom - feleltem egyszerűen.
- Pontosan ettől tartok én is.
- Mindenki szeret - jelentettem ki magabiztosan. - Aki meg nem, bekaphatja - szálltam be mellé a lesötétített üvegű autóba, amely ránk várt. - Egyébként ott lesz Ed is, esetleg ...
- Ne is folytasd.
Nevetve, de végül feladtam a lélekmelengető beszédemet, s telefonomat elővettem, hogy egy körüzenetet írhassak, azzal kapcsolatban, hogy melyik alkalmi partnerem is ér rá a mai estén. Meg sem lepődtem, amikor egy percen belül már vissza is jelzett pár lány, hogy szívesen töltenék velem az éjszakát. Végül az egyiket kiválasztottam, s leírtam neki a címet, hogy hova is kellene jönnie egy óra múlva. Lelkesen egy csókos sms-el reagált, mire azonnal vissza is tettem helyére a készüléket.
- Szánalmas vagy - szólalt fel mellőlem El.
- Te mondtad, hogy nem dughatom meg Anit, akkor most mi is a gond?
- Hogy ki? - vonta fel szemöldökét.
- Nina, a navigátorom tudod - magyaráztam.
- Fogalmam sem volt arról, hogy ennyire meleg kapcsolatban vagytok már, hogy a becézgetések csak így repkednek.
- Nem nevezném pozitívnak ezt a kapcsolatot. Inkább úgy fogalmazok, hogy hasonlóan húzzuk egymás agyát, bár ...
- Oké, mindig megbánom, hogy beszélgetésbe elegyedtem veled.
- Esetleg mást szeretnél? Szeretlek, Ellie, de a haverom exével sohasem kezdenék, bocs - tettem fel védekezően kezeim.
- Komolyan hányingerem van tőled.
- Oh, El, még ilyen szép bókot sem kaptam.
- Beteg vagy - mondta végszóként, s szállt ki az autóból, majd szó szerint maga utána rángatott engem is.
Körbenéztem, s azonnal a felismerés csapott meg, amikor is rájöttem, hogy alig egy saroknyira vagyunk a rendezvénytől. Ellie szorosan fogta csuklómat, s vonszolt maga után. Egy fekete autónak ajtaja tárult ki, amibe minden ellenszegülés nélkül kellett bemásznom. David és Ani foglalt helyet a járműben. Ani mellettem, míg David mellé Ellie mászott be.
- Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk - üdvözölt szívélyesen főnököm.
- Számomra a megtiszteltetés - morogtam.
- Tehát megjelentek, mosolyogva pózoltok a fotósoknak, ha pedig kérdeznek szűkszavúan válaszoltok, hogy milyen is a közös munka - hadarta El, mire Ani azonnal bólintott is.
- Ugye semmi bájolgás? - kérdezte reménykedve.
- Smárolnod kell velem a kamerák előtt - szaladt ki számon a mondat.
- Harry, tisztelettel beszélj - avatkozott közbe D.
- Minden tiszteletem az övé, elhiheted - néztem végig fedetlen lábain.
Pár mondat még elhangozott, de szerencsére, vagy nem - ahogy vesszük -, megérkeztünk. Kiszálltam, s illedelmesen mosolyogtam a vakukba, míg kezemet tartottam, hogy kisegítsem drága társamat, aki azonnal megigazította ruháját, s kezembe karolva végül el is indultunk a hatalmas sövény elé, amelyen a NASCAR felirat díszelgett. Derekára simítottam kezem, míg ő hasonlóan az enyémre. Cselekedete meglepett, de végül mosolyogva pózoltunk pár percig, miután azonnal tovább is mentünk, kikerülve a riportereket. Ahogyan beértünk az épületbe, azonnal távolabb lépett két lépést.
- Fertőző azért nem vagyok - jegyeztem meg, hogy csak ő hallja.
- Hm, sose lehet tudni, hogy éppen melyik ágyasodtól is kapsz el valamit - vágta rá egyből.
- Áucs - kaptam szívemhez azonnal kezem, mire szemeit csak megforgatta. Tekintetemmel én nevetve mértem végig testét. Egy felül igen zárt, ám alul kellően rövid ruha takarta karcsú testét. - Otthonkádat elkérted a nagyidtól?
- Parancsolsz? - nézett rám.
- Manapság ki jár .. - mértem végig újra, ám ezúttal lábain tovább elidőztem. - Így.
- Oh, igen, képzeld, a nagyim is a mai divatnak megfelelően öltözik - kacsintott rám, s könnyedén elsétált mellettem, ezzel faképnél hagyva engem.
Nevetve követtem a terembe, ahol is az esemény volt tartva. Azonnal a bárpult felé igyekeztem, ahol is kiszúrtam legjobb haveromat, Ed-et. Vállon veregettem, ahogyan mellé értem, mire azonnal kezet is fogtunk egymással, köszöntésképpen. Kikértem egy italt, majd oda is fordultam feléjük.
- Mikor ismerhetem meg a kis vad leányzót? - húzta le itala maradékát.
- Ma különösen viaskodó kedvében van - fogtam kezembe az üvegpoharat, s körbeszemléltem a helyiséget. - Ott van - böktem a lány irányába, aki Mark társaságában ült egy asztalnál, és nevetgélt.
- Wáo .. - nézte igen lelkesen Ani-t. - Azt kihagytad a leírásból, hogy ennyire szexi.
- Csak egy lány, aki azt hiszi, körülötte forog a világ - tüntettem el a hűs konyakom.
- Komolyan? - nézett rám Ed. - Tudod, hasonlít valakire.
- El se kezd.
- Harry, haver, ugyan már - nevetett jóízűen. - Aki csak ismer téged, és szerencséje van ehhez a csodához is, az tökéletesen észreveszi a hasonlóságot.
- Úgy érzem túl sokat ittál - néztem rá, s kikértem a következő köröm.
- Ellie megengedte, hogy igyál?
- A te feleséged - horkantam fel azonnal. - Tudomásom szerint, nagyobb hatalma van feletted, mint felettem.
- Harry - hallottam meg a lágy dallamok mellett egy női hangot, amelyet jelenleg egyáltalán nem akartam tudomásul venni.
- Oh, Ellie, nézd ki van itt - böktem haverom felé, aki csak bágyadtan mosolygott a lányra. - Nem szeretnéd inkább őt fárasztani? Mind a kettőtökre ráférne - mosolyogtam rá erőltetetten.
- Pofa be - sziszegte, mire Ed azonnal nevetésbe kezdett. - Igyekezz, Nina vár, mennetek kell egy interjúra az emeletre.
- Mi van? Semmi ilyesmiről nem volt szó - robbantam egyből.
- Ne veszekedj, és többet se merj inni - vette el az üvegpoharat.
- Véletlenül se baszakodj velem, El - morogtam feszes állkapoccsal. - David-nek sem hagyom, hogy belém kössön, majd pont neked fogom.
- Haver, nyugi - kelt egyből az exe védelmére Ed. 
- Hm, milyen ironikus, hogy összetart a csodás pár - léptem el mellettük, egyenesen az asztal felé igyekezve, ahol is Ani még mindig azzal a patkánnyal bájolgott.
Egyre jobban megközelítve az asztalt, lettem dühösebb. Nina felpillantott rám, majd hirtelen vissza Mark-ra, akinek magyarázni kezdett valamit. Éppen meg akart fordulni, amikor is odaértem melléjük. Lány kíváncsian nézett fel rám, míg az a pöcs, minden jókedv nélkül méregetett.
- Mennünk kell egy interjúra - néztem határozottan rá.
- Rendben - állt fel, s visszafordult társasága irányába, aki hasonlóan már mellettünk állt. - Mindjárt visszajövök - pillantott rá, s kezét közben felkarjára simította.
- Oké, mielőtt elokádom magam a nagy románc okozta örömöm miatt, induljunk - fogtam csuklóját körbe, és minden gond nélkül az előtérbe kezdtem magam után húzni.
- Lassíts már, az isten szerelmére - rántotta meg kezét, ezzel magára vonva figyelmem. - Komolyan, oké, hogy te egy érzéketlen óriás vagy, de én nőből vagyok, akinek alapjáraton is rövidebb lábai vannak, és még tűsarkút is hord. Lehetnél egy parányit figyelmesebb.
- Parányit? - kérdeztem vissza. - Indulás, parányi Ani.
Szemeit megforgatta, majd végül mellém került, s együtt kezdtünk el az előtéren át a lift felé menni. Ahogyan megérkeztem a hívógombot benyomtam, így az ajtó abban a pillanatban ki is tárul előttünk. Előre engedtem a lányt, s csak utána szálltam be, s nyomtam meg a megfelelő gombot.
- Hm, udvariasság mégsem halt ki belőled teljesen - tudatosította magában.
- Tudod, a fotósok az épület előtt, még sem tűnhettem a nyilvánosság előtt egy féregnek.
- Ó, kivételesen még hazugság sem lenne az újságírók részéről - mosolyodott el. - Tökéletesen látom magam előtt a címlapot - kezeivel mutatott maga elé, mintha csak egy vászonra alkotta volna meg gondolatait. - Harry Styles, az autóversenyzők megtestesítője, a pályák réme, a valóságban, a nőkkel szemben, egy bunkó fráter.
- Bunkó fráter? - szaladt ráncba homlokom.
- Próbáltam a legfinomabban fogalmazni - vont vállat, mire válaszolni már lehetőségem nem volt, hiszen megérkeztünk a megfelelő emeletre.
Minden gondolkodás nélkül léptem ki előtte, mire csak motyogott valami, számomra teljesen jelentéktelen sértést felém. A terem előtt megálltam, kitártam a hatalmas üvegajtót, s biccentettem, kedvesnek egyáltalán nem nevezhető mosolyommal, hogy menjen csak be.
- Visszatért - mosolya alatt jegyezte meg, ahogyan elhaladt mellettem.

****

Ócska, unalmas kérdések, s a bunkósságok netovábbja. Így tudnám jellemezni azt a húsz percet, amíg faggattak minket. Jelen volt Ellie és David is, akik a háttérben meghúzódva éberen figyelték minden mozdulatunkat, és szavunkat. Nina csak néha - néha válaszolt, inkább csak arra, amikor kérdezték. Szinte végig én beszéltem, s tagadtam az egyből felmerülő híreket, a kapcsolatunkról. Leszögeztem, hogy csak is munkakapcsolat van közöttünk, és az zökkenőmentes, de ennyi. Pályán kívül nem igazán találkozunk, és ez így is van rendjén.
- Gyere, igyunk valamit - tettem derekára kezét, s vezettem Ed-hez, aki még mindig ugyan ott ült.
- Végre, hogy idehoztad - mosolygott rám, majd a mellettem álló lányra pillantott. - Ed vagyok, ennek a gorombának a legjobb haverja.
- És Ellie, férje - egészítettem ki.
- Igen - bólintott Ed, s közelebb hajolt, hogy arcon csókolja a lányt, aki készségesen üdvözölte őt.
- Nem is tudtam, hogy El, férjezett - mondta Ani.
- Jelenleg egy igen mély hullámvölgyben vagyunk - felelte fanyarul a vörös.
- Sajnálom, tényleg.
- Oké, akkor igyunk - kértem ki három italt, amelyből az egyiket Ani, a másikat pedig Ed-nek.
- Hát itt vagytok - jelent meg El, de mosolya azonnal lefagyott arcáról. - Azt hiszem, megyek is.
- Majd mi, maradj csak - mosolygott rá Ani, s most ő ragadta meg csuklómat, és húzott félre. Ahogyan megálltunk, azonnal kérdően néztem rá. - Mi van?
- Ez még is mi volt?
- Fogalmam sincs mi van velük, de muszáj lesz megbeszélniük, bár nem ismerem Ed-et, de szerintem aranyosak.
- Aranyosak? - nevettem fel, s lehúztam konyakom maradékát. - Már is kerítőt játszol? Egyiküket se ismered - léptem hozzá közelebb.
- Tudod, attól még akarhatom, hogy jó legyen a kapcsolatuk.
- Annyira gyerek vagy még - néztem mélyen szemeibe, ahogyan kiejtettem kijelentésemet.
- Bunkó - forgatta meg szemeit, s igyekezett elhaladni mellettem, mire kezem azonnal lendült és fenekére érkezett. Meglepett, amikor is megállt, s visszafordult felém, majd az ő keze is hirtelen lendült, s arcomon ért célba. Kezemet odakaptam, ahogyan a fejem ellenkező irányba fordult. Éreztem a csípő, égető fájdalmat. Azonnal megjegyeztem magamban: nem érdemes kekeckedni vele.
Visszafordultam felé, mire megszüntette közöttünk a távolságot, s magassarkújának köszönhetően, minden akadály nélkül hajolt fülemhez, míg a mellkasomon az alig összegombolt ingen keresztül mart körmeivel bőrömbe.
- Egyik cafkád se vagyok, és soha nem is leszek - ezzel hátat fordított, és magamra hagyott. 

5 megjegyzés:

  1. Ohhhh :) imadom egyszeruen fenomenális <3 kicsi H remelem eszed kicsit megbillent a rendes éned felé :D imádlak drágám mindig boldoggá teszel az uj részekkel <3 koszonom xxxx

    VálaszTörlés
  2. Hahahahaha, hát ez eszméletlen, annyit nevetek rajtuk. :D Tényleg fantasztikus egy történet, imádom hogy mindketten ilyen határozott, céltudatos személyiségek :) Alexa ,te még mindig egy csoda vagy, annyira de annyira imádom az írásaidat :3 Nagyon várom a következő részt, mindig sikerül feldobnod az amúgy borzalmas hétfőimet :) xx

    VálaszTörlés
  3. imàdom őket, :)
    végre egy lány aki megleckézteti Harryt és észhez tériti kicsit lassan de biztosan :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon imadom ezt a blogodat, a sztori annyira jo. Izgalmasnak igerkezik,alig varom a kovetkezo reszt:-) xx

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Zatracone Dusze
CREDITS
Model1 Model2 Texture1 Texture2 Texture3